Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
110 sen az általános és speciális terápiát taglaló munkája Metĥódus curandorum omnium morborum corporis humani. 10 3 A munka utolsó fejezetének (a De compositione medicamentorum tam internorum quam externorum-nak) sikerére jellemző, hogy Felix Platter egyetlen éjszaka leírta magának. 10 4 Ez szolgált azután alapul a Praxis-ban közölt külön is megjelent receptgyűjteményhez, melyet scholaris-ok és gyakorló orvosok számára írt. 10 5 Noha a farmakológiai-farmakognóziai és botanikai irodalom részleteibe még tankönyvi vonatkozásban sem kívánok belemenni, nem hagyhatom említés nélkül a reneszánsz egyik klasszikus és tipikus tankönyvét, Valerius Cordųs (1515—1544) Dioscorides-ét. 10 6 Előadási jegyzet formájában maradtak fenn az Annotationçs, melyeket Valerius Cordųs a wittenbergi egyetemen tartott általa kommentált Dioszkuridész előadások számára írt. Az Annotationes sive scholia nemcsak nyelvi, hanem tapasztalati-praktikus magyarázatokat is tartalmaznak, ami igencsak érthető, ha felidézzük, hogy apja, a marburgi orvosprofesszor Euricius Cordus, Leonicenus és Manardus tanítványa volt, és már maga is a természetet tartotta az igazságkeresés mércéjének. Tanítása a szövegre és az autopsiára-experientiára épült, tanítványait excursio-kra vitte. Dioszkuridész jelentette számára az alapot, de ez nem gátolta meg az önálló véleményalkotásban, mivel ,,potiora sunt rationis quam autoritatis momenta". A tankönyvi kommentár és a kézirat A tankönyvnek mind a középkorban, mind pedig a reneszánsz idején egyik formája a kommentár volt. Bár Pico della Mirandola, aki a skolaszticizmus minden megjelenési formájától idegenkedik, az emberi szellem teremtő erejét dicsérve, Senecára hivatkozva úgy véli, a kommentár alkalmatlan eszköz az igazság feltárására, 10 7 a reneszánsz gazdag kommentárirodalma ezt cáfolja. Valójában éppen a reneszánsz kommentárok gazdagították a tudományt és gyorsították haladását. A kommentár a középkori tudomány legfontosabb irodalmi formája, mely a 12. század óta minden tudományágban megtalálta helyét, amit a 16. század folyamán, sőt még azon is túl megtartott. 10 8 10 3 Kiadásai: Párizs 1570, 1575; Lyon 1576, 1583, 1585, 1609; Frankfurt 1593; Montpellier 1601, Genf 1608. Ilyen rövid időn belül ilyen sok kiadás nagyon kedvelt és elterjedt tankönyvekre jellemző. Műveinek összkiadása Genfben jelent meg 1620-ban, majd 1628-ban. 10 4 Feĥ rnañ, H.R.: „Der Einfluß der Pharmazie in Montpellier auf den Basler Arzt Felix Platter" Gesch. der. Pharm. NF 42 (1975) pp 33-36, 37 10 5 Felicis Plateñ Archiatñ et Professoñs, Praxeos, Tractatus secundus (Basileae, 1603) 106 Nyomtatásban először 1549-ben Frankfurtban jelent meg Gųa tĥeñųs Rivius kiadásában. Az előszóban (in commentarium Valerii Cordi Preafatio) a maga is jónevű orvos-botanikus dicséri a könyvet és szerzőjét, nem mulasztja el apja érdemeit említeni: ,,quifilium ab incunabulis inter ipsas herbas acflores educani volunt". Figyelemreméltó megjegyzése Rivius, a fiatal tudós korai halála felett sajnálkozva: ,,spes medicinae reflorescentis". Valerius Cordus összes műveit maga Conrad Gesner adta ki Strassburgban 1561-ben. A vonatkozó irodalmat Id. Dilg, Peter: Botanologicon, op.cit.¦ valamint u.a.: „Studia humanitatis et res herbaria" in Re e 1 (1971) p. 757 ff; valamint Stannard, J.: „Dioscorides and Renaissance Materia Medica", in: Analecta Medico-Histoñca (1968) pp 1—21 10 7 Pico della Mirandola, Giovanni: De dignitate hominis, cura di E. Garin (Bad Homburg, 1968) p. 65; Pico orvosi vonatkozásához Id. Schultheisz, E.: „Giovanni Pico della Mirandolas Bedeutung für die Medizin" in: L'opera e il pensiero di Giovanni dei Pico della Mirandola nella storia dell'umanesimo. Congr. Int. Mirandola 1963. (Firenze, 1965) Comm. II. p. 406. ff. A Seneca idézet az Epistulae moralesben olvasható (33.7) ,,turpe est enim señi aut prospicienti senectutem ex commentaño sapere". 10 8 Buck, A.: „Der Kommentar in der Renaissance" Kommission für Humanismusforschung, Mitteilung I. (Boppard, 1975) pp 7—8. A középkori és a humanista kommentár viszonyát illetően ld. Ghisalberti, F.: „Giovanni del Virgilio espositore de le «Metamorfosi»", in Giornale Dantesco 34 (1933) 1 ff.
