Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
105 donított torzított szöveg kritikátlan használata. Az orvosi humanizmus korai szakaszában nem változik a késői skolasztika ekkor még megingathatatlannak tűnő orvosi curriculuma, de az előadások szövege igen! Kezd kiszorulni az arab Galénosz, de Avicenna nem veszti el uralmát. Az újból hozzáférhetővé vált eredeti görög szövegek új kiadása, az adekvát latin fordítás és a korszerű kommentálás, az antik és egyedül autentikusnak tartott görög medicina recepciója a studia humanitatis-ban járatos orvosok célja. A kérdés tehát, a humanizmus egész ideje alatt, különösen annak korai szakaszában, ami a medicina tekintetében még a 16. századra is kiterjed, nem Galénosz tekintélyének kérdése, hanem az, hogy a régi, az arab Galénosz praelegálták és tanulták-e, avagy az új, a humanisták által helyreállított, nem torzított Galénosz szövegeket, természetesen a megfelelő empirikus szemléletű kritikus kommentárral. Olyan kommentárokkal, amelyek óvatosan ugyan, de ha kell magát Galénosz is bírálják és kiigazítják, mint azt Vesalius és mások tették. A párizsi Galénosz-reneszánsz sem más, mint a görög Galénosz győzelme az arab-latin felett, már tiszta szöveggel ugyan, de még minden kritika nélkül. A Galénosz-reneszánsz, ha szabad ezt a kifejezést használnom, dogmatikus reneszánsz. A tárgyi tévedéseket Dubois is, Andernach is akceptálja, a nyelvi hibákat viszont nem. Az orvosi szövegek egyik legelső humanista fordítója Giorgio Valla, 1 1 aki noha a medicina doktora, még a studia humanitatis tanára Velencében. Saját műveinél nagyobb hírnevet szerzett Galénosz, Hippokratész, Arisztotelész és Nemesiųs fordításaival. Ezek ugyan nyelvileg kitűnőek, de nélkülözik a humanista kommentárt. Libri formales — libri audiendi A humanista erudíció és a medicinában való jártasság együtt teszik lehetővé új típusú tankönyvek megjelenését az egyetemeken. A tankönyv definíciója ismeretes. 7 8 Nincs kétség a könyv jellegét és célját illetően, pl. Vesalius Epitome-'ya. esetén, ahol ,,philosophiae ac medicinae Studiosi... " meghatározás olvasható a brüsszeli 1600. évi kiadás címlapján. 7 9 Címeik felsorolása a legtöbb chartularium-bm, statutumban, illetve ordo legeñđi-ben megtalálható. A kötelező «olvasási rend» nemcsak az egyetemi statútumokból vehető ki. Egyes kollégiumok saját statútumaikba is felvették a vizsgákhoz szükséges könyvek címeit, így az erfurti egyetemhez tartozó Collegium Amplonianum statútumai felvilágosítást adnak a 15. századi orvosi licenciátushoz szükséges könyvekről. Az orvoskari statútumokkal szemben, itt felbukkannak azok a művek is, melyek a vizsgára való felkészülés praktikus írásai: 7 7 Giorgio Valla (1430—1499) Milánóban és Velencében gyakorló orvos, 1476-ban a páduai egyetem tanára, 1480-ban a velencei egyetemen retorikát és görög nyelvet ad elő. V.ö. Baader, G.: „Die Antikrezeption in der Entwicklung der medizinischen Wissenschaft während der Renaissance" in: Keil, G.—Schmitz, E.: Humanismus und Medizin (Weinheim, 1984) p. 58 7 8 Schultheisz, Tankönyv és curriculum op. cit. p. 10 7 9 Az Epitome egy időben jelent meg a Fabricával, és medicinae sçĥolares és tyrones chirurgiae egyaránt tanultak belőle. Éppen a sebészek miatt már két hónappal megjelenése után németre fordították. Az Epitome nem a Fabrica kivonata, hanem egy rövid bevezetés az anatómiába. Ld. Keynes:, „The Epitome of Vesalius" Ann. Royal College Surg. , 29 (1961) pp 385-88
