Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

III. RÉSZ - A mikroszkopikus kórokozók felfedezése

96 Comm. Hist. Art is Med. Supplementum 15—16 teltek el, amíg rátaláltak a megoldásra. A betegségben elhullott állatok agyvelejét szárítva nyerték végül azt az anyagot, ami csak enyhébb lefolyású betegséget okozott, de ami után teljes védettség maradt vissza. Az oltóanyag birtokában kerülhetett sor a valóban drámai eseményre, az emberi kipróbálásra. 1885. július 6-án Pasteurhöz vitték a veszett kutya által összemart és ezért menthetetlennek tartott 9 éves elzászi kisfiút, Josef Meistert. A kétségbeesett anya a híres tudós segítségét kérte. Egy nappal a baleset bekövetkezte után Pasteur megkezdte a tíz adagból álló oltási sorozatát és a kisfiú meggyógyult. Az esemény híre gyorsan és messzire terjedt. A tapasztalatok sokasodtak. Bár előfordultak kudarcok is, a kedvező eredmények messze túlsúlyban voltak. Néhány hónappal később 19 orosz paraszt kereste fel az oltóhelyet, akiket három héttel azelőtt veszett farkasok sebesítettek meg. Az oltások után 16 közülük életben maradt. 22. ábra. Pasteur ünneplése a Sorbonne-on. 70. születésnapján Pasteur tudományos megdicsőülésének immár semmi sem állt útjában. A francia kormány külön intézetet létesített kutatásainak folytatására. A világon a második létesítmény, amelyben a veszettség oltóanyag előállításával foglalkoztak, a budapesti volt. Hőgyes Endre (1847—1896) kezdeményezte, aki igen aktívan és alkotóan foglalkozott ezzel a témával, illetve az oltások hazai elterjesztésével. Nem ritka jelenség, hogy az irodalom és a tudományok egén páros csillagok fénylenek. Ezalatt az azonos vagy hasonló tárgykörben és egy időben munkálkodó géniuszokat értjük. A klasszikus bakteriológiának is voltak dioszkuroszai, bár egyáltalában nem jó személyi kapcsolatban, a francia Pasteur és a német Koch. A nemzeteik közötti erős politikai ellentéteken kívül természetük és ebből is következően, munkamódszerük sarkalatos különbsége okozta ezt. Robert Koch legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy megszilárdította a bakteriológia tudományágát. A hatvanas évektől Európa-szerte megindult általános „baktériumvadászat" már kezdett divathullámmá átalakulni. Akadtak persze e felfedezések között maradandó értékűek is. Edwin Klebs (1834—1913) a gennykeltő kórokozók kimutatásában jeleskedett. Otto Obermeyer (1843—1873), Virchow asszisztense 1868-ban leírta a