Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

III. RÉSZ - A mikroszkopikus kórokozók felfedezése

97 visszatérő lázat előidéző spirochaetát. Ugyanakkor ebben az időszakban rengeteg ellentmondásos eredmény is megjelent az irodalomban. Következett ez mindenekelőtt a vizsgáló módszerek kialakulatlanságából, a vizsgálatok reprodukálásának, összehasonlíthatóságának nehézségeiből. A bakteriológia tudományos műveléséhez főként az egzakt kutatási és bizonyítási módszerek kidolgozására volt szükség. A kórokozók elkülönítésének és tiszta tenyészetének megbízható módszerére Koch véletlenül talált rá. Egy napon a konyhájukban észrevette, hogy egy félbevágott burgonya felületén különböző színű foltok tűntek elő, amelyekről megállapította, hogy baktériumfajták tiszta tenyészetei. Ennek nyomán dolgozta ki a megszilárduló gelatinás, majd az agaragar mesterséges táptalajokat, amelyeken tetszés szerint tenyészthetett tiszta kultúrákat. Kategorikusan állást kellett foglalni a baktériumok kórokozó szerepéről. Egyes nézetek szerint a betegségek és a mikroorganizmusok megjelenése véletlen, esetleges találkozás. Mások úgy vélték, hogy a baktériumok csupán ártalmatlan élősdiek, amelyek a beteg szervezetben találják meg életfeltételeiket. Koch világosan beszélt: ,,Ha bebizonyosodik, hogy 1. a parazita a szóban forgó betegség minden esetében megtalálható éspedig olyan körülmények között, amelyek a betegség kórelváltozásainak és klinikai lefolyásának megfelelnek, — 2. ugyanakkor nem fordul elő semmilyen más betegségnél sem esetlegesen és ártalmatlan parazitaként sem, — 3. a testtől teljesen elkülönítve tiszta kultúrákban elégségesen és gyakran tovább tenyésztve képes újból előidézni a betegséget, akkor ez nem tekinthető többé a betegség véletlen esetlegességének. Ilyen esetben nem gondolható el más viszony a parazita és a betegség között, mint az okozati. "

6 Koch idézett gondolatmenetéből következtek azok a kritériumok is, amelyeket ő a mikrobák speciális kórokozó mivoltának bizonyítására megkövetelt. Ezekből kristályosodtak ki a klasszikus bakteriológia Koch-féle posztulátumai. 1880-tól a berlini Birodalmi Egészségügyi Intézet élén kitűnő asszisztenciával és anyagi támogatással rendelkezett. Itt tökéletesítette a mikroszkopizálási technikát. Kidolgozták az immerziós módszert, a fotózást, a baktériumfestés több differenciáló eljárását. Bevezették a kizárólagos kémiai dezinfíciálással szemben a hősterilizálást. Ezzel az apparátussal rendelkezve, sikerült felfedeznie a tuberkulózis fajlagos kórokozóját. Az előzményekhez tartozott, hogy Jean-Antoin Villemin (1827—1892) már 1865-ben meggyőző állatoltásos kísérletekkel bebizonyította, hogy a tbc fertőző betegség. A bacillus kimutatása igen szívós és céltudatos munka gyümölcse volt. Az első nehézséget a megfelelő festék megtalálása jelentette. Koch metilénkékkel dolgozott, kontrasztként a vezuvint alkalmazta. Ilyen módon sikerült is neki megfestenie a finom szálú kórokozót. Jellemző mozzanat a kutatás e szakaszából, hogy Koch általában egy régi metilénkék oldatot használt. Amikor egy friss készítménnyel folytatta a munkát, a baktériumok ezzel nem festődtek meg. Atgondolta a dolgot és helyesen arra következtetett, hogy a régi bevált oldata a laboratóriumi levegőben lévő ammóniákkal szennyeződhetett. A lúgos közeg tehát emeli a festődés intenzitását. Ez viszont a bacillus burkának savanyú vegyhatása mellett szólt. Ez az észlelés lett a később tökéletesített színezés¡ módszer kiindulópontja. A bizonyítás következő lépéséhez meg kellett találni a megfelelő elektív táptalajt. A zselatint nem használhatta, mert az 25 fokon olvad és a tenyésztéshez 30 fok feletti hőmérsékletre volt szükség. Koch ezt a glicerinnel kevert állati vérsavóban találta meg. Az előzően hősterilizált kémcsövekbe oltotta a kórokozót. Hosszú ideig kellett várakoznia. Csak két hét után jelentek meg a vérsavó felületén az apró szemcsés kolóniák, amelyekből mintát véve újból előtűnt a baci lusok tömege. Ezután sor került a modellkísérletre,