Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

III. RÉSZ - A mikroszkopikus kórokozók felfedezése

95 21. ábra. Orosz parasztok veszettség elleni oltása Pasteurnél (korabeli fölvétel) (1843—1910) pompás kísérletsorozatban. Ő ezzel az eredménnyel tört be a tudomány élvonalába. Pasteur 1881-ben hozzáfogott az anthrax (lépfene) kórokozó elleni védőoltás kidolgozásához. Addigra már többéves tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Amikor bejelentette, hogy a teljes nyilvánosság előtt fogja bizonyítani az új oltóanyagának hatásosságát, példátlan szenzációt keltett. Ebben a légkörben zajlott le a hazai és külföldi újságírók szeme láttára a híres Pouilly le Fort-i bemutató 1881. május 31-én. A Párizstól nem messze lévő majorságban 24 juhot és még néhány más állatot előzetes oltási sorozatban részesítettek. Ezután került sor a halálos adag beinjekciózására. Az előzőleg oltott állatok egészségesek maradtak, a nem kezelt kontroll példányok kivétel nélkül elpusztultak. A diadal elsöprő volt. Egész Európa követelte az anthrax oltóanyagát. A technikai felkészültség hiánya, a túlfeszített, sürgetett munka eredményeként a nemes vállalkozás néhány kudarcot is elszenvedett. Némelyik oltóanyag előállítása tökéletlenül sikerült, de az is előfordult, hogy az adagolását pontatlanul hajtották végre. Akadtak gazdák, akik az oltás miatt egészséges állataikat vesztették el. Ezeket a hibákat azonban idővel korrigálták. Az eljárás polgárjogot nyert. Ezt követően Pasteur még merészebb célt tűzött ki maga elé. Kutatni kezdte a veszettség oltóanyagát. A vállalkozás különleges nehézségét az jelentette, hogy a kórokozót ebben az esetben nem sikerült megtalálni sem a veszett kutyák, sem a betegségben szenvedő ember váladékaiból. Ez érthető, mivel a kórokozó vírus az akkor használatos mikroszkópokkal nem látható. A másik furcsaság az volt, hogy a fertőzött nyállal a betegséget korántsem lehetett minden esetben közvetíteni. Pasteur és munkatársai helyesen feltételezték, hogy a láthatatlan kórokozó a központi idegrendszerben tenyészik és a fertőzött agyvelőből vették az oltóanyagot. Pasteur kitűnő munkatársa, Emilé Roux (1853—1933) dolgozta ki a kísérleti állat koponyájának trepanálási technikáját, amivel a beoltásra alkalmas agyfelületet közvetlenül feltárta, anélkül hogy ez az állatot különösebben károsította volna. A probléma ezután a kórokozó megszelídítésének módszere maradt. Hosszú hónapok