Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

II. RÉSZ - Az egészségügyi személyzet általános helyzete és tevékenysége

84 Comm. Hist. A

rt is Med. Supplementum 15—16 ben is. A kiemelkedő orvosok között sokan voltak, akik aktívan részt vettek a természettudományos műveltség népszerűsítésében. Az erre hivatott ismeretterjesztő társaságok szervezésében és működtetésében oroszlánrészt vállaltak. Ugyanakkor szorosan kötődtek a klasszikus humanista értékekhez is. Ezzel összefüggésben értékelték és támogatták az orvostörténelem művelését. Ezt egyesek akkoriban még azzal is indokolták, hogy a medicina haladása egyenlő a múlt tapasztalatainak akkumulációjával. Ennek tárháza pedig a régi nagy orvosok szellemi hagyatéka. E gondolat sarkallta a kitűnő polihisztor orvost, Emilé Littrét (1801—1881), amikor Hippokratész ,,

Corpus "-át franciára átültette. Tettének jelentőségét nem csorbítja, hogy időközben a medicina fejlődésének mozgatója az induktív szellemű kísérleti kutatások új hulláma lett, amely az élettan, a kórtan, majd pedig a kóroktan területein hozott létre korszakalkotó jelentőségű felfedezéseket.