Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
II. RÉSZ - Az egészségügyi személyzet általános helyzete és tevékenysége
82 Comm. Hist. Art is Med. Supplementum 15—16 mezték. Már csak azért is, mert a kortársak egyöntetű véleménye szerint, a 18. század utolsó harmadától feltűnően sokasodtak a pszichiátriai kórképek, főleg az értelmiség köreiben. A szakemberek nagyjából megegyeztek e jelenség okait illetően. Tissot 1777-ben a következő tényezőket sorolja fel: a tudományok és a szépirodalom kelleténél intenzívebb művelése, az egészséget rontó írások (a regényolvasás főleg a nők idegrendszerét viseli meg és hajlamosít mélabúra, érzelmességre stb.), a tea, a kávé és a fűszerek túlzott fogyasztása, általában a luxus kényeztetései. 3 5 Többen panaszolják az üres, képmutató, ugyanakkor túlságosan sűrű társadalmi szalonélet idegi megterheléseit. Goethe a kor legáltalánosabb betegségének a szubjektivizmust tartotta. 3 6 Hufeland az 1796-ban megjelent „Makrobiotiká"-jában a kapkodó, felgyorsított, élvhajhászó életformát ostorozza. Az ő higiénés szemléletében a szervezet vitális energiagazdálkodása kerül előtérbe. Az élet időtartama eszerint négy faktortól függ: 1. az „életerő"-tői (Lebenskraft), 2. a szervezet anyagi minőségétől, 3. a szervek elhasználódásától, 4. a szervek regenerációs képességétől. Hufeland egyébként, Reil szellemében az életerőt csak anyaghoz kötötten fogta fel. Az volt a véleménye, hogy azt közvetlenül befolyásolják az alapvető természeti jelenségek: a fény, a meleg, a levegő és a víz. 3 7 Hufeland úgy vélte, hogy a nemes és kellemes érzéki-értelmi hatások valamennyi funkciót serkentik. Különösen igaz ez a zenére: „Mert semmilyen érzéki benyomás révén nem lehet olyan gyorsan és közvetlenül az életműködések hangulatára, fokozására és szabályozására hatni, mint ezáltal. ' ' 3 8 A polgári erényekből következő erkölcsi tartást és életvitelt Hufeland biológiai jelentőségében értékelte: „Morális kultúra nélkül az ember saját lényegi természetével kerül folytonos ellentmondásba, miként csak ennek birtokában lehet élettanilag is a legtökéletesebb teremtmény. " 3 9 AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZEMÉLYZET ÁLTALÁNOS HELYZETE ÉS TEVÉKENYSÉGE A tárgyalt időszakot, főleg a 18. század második felét az orvosok aranykorának szokták nevezni. Ez a minősítés találó lehet, ha az ipari forradalom fellendülésének központjait, elsősorban London viszonyait vesszük tekintetbe. Erre az időszakra ugyanis kialakult az a vagyonos polgári réteg, amely igényelte és kellően meg is tudta fizetni a legmagasabb szintű orvosi ellátást. Erre olyan módon is berendezkedett, hogy „háziorvost" is tartott, aki megállapodás szerint rendszeresen vizitelte a családtagokat és rendelkezésre állt, ha hirtelen volt rá szükség. A divatos orvosok magatartására rányomta bélyegét az üzleti élet stílusa. Sietve intézték az ügyeiket. Ha a helyzet úgy hozta, a kávéházban is rendeltek. Reklámozták magukat a sajtóban is. Akadt, aki titkos szereivel dicsekedett és kereskedett. A nagy praktizőrök néhány évtized alatt tetemes vagyont szerezhettek. Ezt nemcsak választékos öltözetük, Angliában legendás aranyfogantyús botjuk, fényűző lakhelyük és életmódjuk fejezte ki, hanem olykor értékesebb kedvtelésük. Gazdag könyv-, kép-, érem- és hasonló egyéb gyűjtemények birtokosai lettek. Tudós hajlamaiknak megfelelően állattani, botanikai, ásványtani múzeumokat létesítettek. Az is előfordult, mint a Hunter fivérek esetében, hogy demonstrációs célokra is alkalmas anatómiai anyagot szereztek be és abból oktattak. Az utóbbi gyakorlatnak az angliai orvosképzés viszonyai kedveztek, miután az érde-
