Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

II. RÉSZ - Törekvések az egyén egészségvédelmére

I 80 Comm. Hist. Artis Med. Supplementum 15—16 sziléziai tífuszjárványt. Jelentésében megrázó képet festett az ottani mezőgazdasági és ipari munkásság elhanyagolt szociális és higiénés viszonyairól. Virchow aktivitásának és tekintélyének különösen Berlin közegészségügye köszönhet sokat. Tőle származik az a sokat idézett megállapítás, hogy a politika nem egyéb, mint egészségügy, nagyban.

3

1 TÖREKVÉSEK AZ EGYÉN EGÉSZSÉGVÉDELMÉRE Minthogy a higiénikus közintézkedések a közegészségügyi helyzet megjavítására és a betegségek távol tartására nyilvánvalóan elégtelenek voltak, érthetően tág tere nyílt a személyi higiénés tanácsadásoknak. Az egyéni egészség megőrzésére szolgáló rendszabályok a megelőző évezredek tapasztalataiból, a középkori,, res non naturales'' gyűjtőfogalom körül kristályosodtak ki. Ez a fogalomkör a higiéné hat fontos témakörét ölelte fel. Ezek: 1. a levegő, 2. az étel-ital, 3. a visszatartás és kiürítés, 4. a mozgás-pihenés, 5. az ébrenlét-alvás, 6. a szenvedélyek (accidentia animae). Itt most nem bonyolódhatunk bele a ,,res non naturales" kifejezés értelmezésének kérdéseibe, számunkra az a lényeges, hogy a felvilágosodás személyi higiénéje e hagyományos tárgykörhöz kapcsolódott. Az antik medicina szelleme talán a levegő egészségtanában élt a legtovább. Hippokratész erről szóló tanításait évezredeken át közvetítették. A 18. században általában nagy súlyt helyeznek a levegő tisztaságára. A környezet tisztátalanságát főleg a levegő szenÿnyezettsége miatt tartották ártalmasnak. A ,,miazmatikus" betegségcsoport, amelynek reprezentánsa a malária volt, még a múlt század közepén is tankönyvi adatként szerepelt. Az akkori felfogás szerint ugyanazt a levegőt veszélyes négyszer egymás után belélegezni. Láthattuk, hogy többen kezdeményezték a zsúfolt helyiségek szellőztetésének megoldását. Ilyen helyeken ventillátorokat szereltek fel. Statisztikai adatokkal bizonyították, hogy ilyen intézkedések nyomán javul a halálozási arányszám. A friss hideg levegőt edző hatása miatt ebben az időszakban kezdték pozitívan értékelni. Hufeland frappáns fogalmazása szerint: ,,A megfázás ellen a legjobb szer mindennap megfázni. "

3

2 Az étel-ital fogyasztására és általában az étkezésre vonatkozó előírások is görög eredetűek. Az élelmiszerek antik és középkori higiénés megítélése azonban korántsem volt hibátlan. Több mint két évezreden keresztül különböző elméleti, vagy egyszerűen babonás meggondolásokból, az egészségre károsnak tartották például a tej, a fán termő gyümölcsök, a főzelék és a halhús fogyasztását. Éppen a 18. században korrigálták ezeket az előítéleteket. Akkor kezdték propagálni, hogy a csecsemő számára a legmegfelelőbb táplálék az anyatej. Johann August Unzer (1727—1799) a kor szellemében érvel: ,,Nincs jogunk kételkedni abban, hogy azok a források, amelyeket maga a természet kínál fel a fiatal állatoknak és a gyermekeknek, önmagukban nem elég jók. "... ,,Okosabbnak tartjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, vagy okosabbak szeretnénk lenni, mint ahogy erre szükségünk van. "

3

3 Új higiénés problémákat vetett fel az élelmiszer-technológia akkori fejlődése is. A konzerválás, a különböző vegyi kezelések, esetleges hamisítások veszélyei szerepelnek a korabeli szakirodalomban. Gyakori téma az edényekből és evőeszközökből származó fémszennyeződések, illetve megelőzési lehetőségük. Állást kellett foglalni az akkoriban már közkedvelté vált,,meleg italok", azaz a kávé, a tea és a kakaó fogyasztása tárgyában. Ezeket most már nem annyira moralizálva ítélték meg, inkább orvosi szempontból. Például, hogy mennyiben merítik ki ezek az ingeranyagok a szervezet ingerelhetőségének állapotát. Az ivóvíz higiénéjével sokat foglalko-