Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

II. RÉSZ - Pusztító járványok és közegészségügyi intézkedések

78 Comm. Hist. Art i

s Med. Supplementum 15—16 A kórkép olykor hiperakut, olykor krónikus jelleget öltött. Halálozása általában félelmetes mértékű, esetenként 60—70%-os volt. A betegség fertőzőképessége szerencsére ezzel nem állt arányban. Az orvosok tehetetlenek voltak vele szemben. Még jó, ha vérvételekkel vagy hashajtással nem rontották az amúgy is keringési elégtelenség felé tartó beteg állapotát. A járvány egyaránt terjedt a városokban és a vidéken. A rossz városi higiénés viszonyok különösen kedveztek a terjedésnek. Aránylag hamar rájöttek a tisztátalan ivóvíz kórterjesztő jelentőségére. Ekkoriban tudatosodott, hogy a nagyvárosokban törvényszerűen vissza-visszatérő ,,hasi és gyomorláz" járványok oka a fertőzött ivóvíz. Végeredményben a szörnyű koleraélmény adta meg a döntő lökést kontinensünkön a városi vízellátási rendszer kiépítéséhez vagy korszerűsítéséhez. Ezt megelőzően azonban a 18. század második felétől az élet minden területén találkozunk társadalmi és adminisztratív közegészségügyi kezdeményezésekkel, intézkedésekkel. James Lind (1716—1794) meggyőző tanulmányban fejtette ki, hogy az angol tengeri hajókon is gyakori skorbut a friss gyümölcs és különösen a citromlé fogyasztásával megelőzhető. Mint az első részben már érintettük, nem ő volt az első, aki efféle tapasztalatokat szerzett. A hollandok pedig már a 17. században gondoskodtak a hosszú távon közlekedő hajóik rendszeres gyümölcs- és főzelékellátásáról. Az angol hatóságok a 18. század végén hoztak ilyen rendelkezést. " Lind emellett a nagyobb zárt közösségekben, főleg a börtönökben visszatérő kiütéses tífusz járványok megelőzésére is javasolt higiénikus rendszabályokat. A betegséget terjesztő tetű átvivő jelentőségéről akkoriban még nem tudtak. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy az angolszász szakirodalomban a kiütéses tífuszt nevezték el ,,

typhus"-nak, a hastífuszt pedig ,,

typhoid fever"- nek (tífuszos láz). Számos korabeli kezdeményezéssel találkozni, melyek nemcsak a börtönök, de a kórházak, iskolák, hajók stb. közismerten rossz higiénikus viszonyait kívánták megjavítani. Ami a kórházakat illeti, John Howard (1726—1790) nevét emelhetjük ki. Hosszú éveken át látogatta a brit és a külföldi gyógyintézeteket, hogy azután lesújtó tapasztalatait összegezve erélyes célravezető reformokat sürgessen. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kórházkultúra szintje a 19. századfordulótól határozottan emelkedni kezdett. Hasonló szellemben fáradozott a kitűnő francia orvos és higiénikus Jacques Tenon (1724—1816) és a nagy fizikus Lavoisier is. A 18. században rengeteg egészségföldrajzi tanulmány jelent meg. A felvilágosodott Cruelties m the Mdrshalsm 'Prt$on {/má m $Í«M m xii'lç Midi's u\sn! 20. ábra. Rabok elhelyezése egy londoni börtönben a 18 században