Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
II. RÉSZ - A „kórbonctani" és „élettani" belgyógyászat kialakulása
58 Comm. Hist. Ar ¡ s Med. Suppleme ñ nt ñ 15—16 sart (1755—1821), Napoleon egyik orvosa. Corvisart, világosan látta a kórbonctan és a klinikum összekapcsolásának döntő jelentőségét. De nem akármilyen kórbonctanét: ,,Az az orvos, aki nem egyesíti a fiziológiát az anatómiával, mindig csak egy többékevésbé ügyes, szorgalmas és türelmes proszektor marad. De mindig csak bizonytalan és ingadozó, különsen a szervi károsodások kezelésekor. "... ,, Amikor a fiziológiát említem, egyszersmind a megfigyelés és a kísérletezés élettanát értem (mindig szemben állva az analógia túl könnyű következtetéseivel) és nem a »szisztematikus« fiziológiát, ami gyakran feltételez és mindig magyarázatot ad. "º Az utolsó mondat Broussais élettani irányzatára utal. Corvisart a szívbetegségeknél írt monográfiájával bizonyította, mekkora lehetőségek rejlettek az új klinikopatológiai kutatómódszerben. Nemcsak a szív kóros elváltozásainak tünettanát gazdagította, de döntően hozzájárult a kardio-pulmonális tüneteggyüttesek patogenezisének tisztázásához. Meghatározta az aortaaneurizma és a mitrális stenosis diagnosztikai jeleit. Erősen érdeklődött az első bécsi iskola eredményei iránt. Megismerkedve Auenbrugger kopogtatási módszerével újból lefordította franciára az Iñveñ ųm novumot (egy fordítása ugyanis már volt, de az nem keltett figyelmet). Számos tanítványa közül Gaspar Laurent Bayle (1774—1816) és René Théophile Hÿaçin ĥe Laénnec (1781—1826) emelkedett ki. Bayle a tüdővész karakterisztikumainak elemző meghatározásával jelentősen gyarapította és finomította a klinikum e fontos területét. Hangsúlyozta a tüdőelváltozások progressziójának elsődlegességét, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a kezdeti stádiumban hiányozhatnak még a jellemzőnek tartott légzési zavarok, köpet, láz, soványodás stb. Ezzel szemben jelentkezhet hasmenés, idegrendszeri zavar, bizonytalan fájdalomérzés. Bayle a Pinel-féle klinikai szisztematizálást tökéletesítette igen magas fokon, a tüdővész témakörében. Az elsők közé tartozott, akik a pulzust és a légzést számolták. Az ilyesmit akkoriban sokan rossz szemmel nézték, mert féltették az orvoslás művészetét az elmechanizálódástól. 1 4 Laénnec, nem kímélve magát, roppant tudományos életművet alkotott, míg 45 éves korában a tuberkulózis nem végzett vele. Meghatározta és elkülönítette a leggyakoribb tüdőbetegségeket, köztük az emphysema, a légmell, a hörgtágulat a kórbonctani lényegét. Sok újat hozott a szívbajok fizikai kórismézésében. Meghatározta a májcirrhózis patológiai jellemzőit. A hallgatózási diagnosztika korszerű, azóta is élő módszerét is Laénnec dolgozta ki. Az általa bevezetett sztetoszkóp, illetve annak későbbi változatai, azóta is az orvosi munka egyik standard eszköze, sőt szimbóluma. Laénnec klinikai szemléletében már uralomra jutott a múlt századra jellemző tudományos determinizmus. Véleménye szerint: ,,a természet állandó szabályokra van kényszerítve az élőlények destrukciójában és konstrukciójában egyaránt. " 1 5 A kortársi szakirodalomban még általános volt a hagyományos cikornyás nyelvezet, a fogalmak laza, önkényes értelmezése. Laénnec világosan, pontosan és elegánsan írt. A modern szabatos orvosi szaknyelv első mesterei közé tartozott. A kórbonctani klinikum kiemelkedő képviselője volt Pierre Bretonneau (1771—1862), aki évtizedeken át Tours-ban folytatott korházorvosi és általános praxist. 1819-ben a diff<?najárvánÿ észlelésekor mintegy 60 boncolást végzett. Megállapította e betegség kórbonctani ismérveit. 1821 és 1827 között 120 hastífuszban meghalt páciensét boncolta és leírta a betegség specifikus vékonybél-elváltozásait. Egyszersmind azokat a különbségeket is, amelyek alapján a tbc-s eredetű bélfekélyeket lehet differenciálni. Ezzel egyidőben Párizsban Pierre Alexander Louis (1787—1872) is behatóan foglalkozott a hastífusz patológiájával. Erről szóló tanulmányában azonban ezt a betegséget még nem különítette el élesen a kiütéses tífusztól. Louis alaposan tanulmányozta a korabeli
