Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
II. RÉSZ - Új távlatok a kísérleti élettanban, a kórtan és az anatómia fejlődése
38 Comm. Hist. Ar ¡ s Med. Suppleme ñ nt ñ 15—16 anatómiának'' fordíthatunk. Ez a fiziológia azután hatalmasan gazdagodott a kor fizikai és kémiai (elektromosság, oxigén) felfedezései nyomán. Igen fontos — különösen, ha az orvostudomány későbbi fejlődési szakaszaira gondolunk — a megtermékenyítés, a fogamzás, az embrionális folyamat mikéntjéről szerzett tudás ugrásszerű gyarapodása, ami e száz esztendő során bekövetkezett. Nemcsak az egyén, hanem a fajok fejlődésének, átalakulásának törvényszerűségei is ebben a korszakban vetődtek fel tudományos igényességgel. Kirajzolódott az élőlények hierarchiájának rendszere és egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az ember ennek integráns része. Az összehasonlító anatómia tért nyert. Buffon szerint, az ember még érthetetlenebb lenne, ha nem léteznének állatok. 1 Ám nemcsak az élettani és fejlődéstani kérdések kerültek előtérbe. Az anatómiai kutatások kiterjedtek a betegségek szervi következményeinek, jellegzetességeinek átfogó felderítésére, rendszerező leírására. A felvilágosodás-kori kórbonctanra az általánosítható kórtani összefüggések megragadása, de legalábbis ennek törekvése a jellemző. Mind az új fiziológiai, mind a patológiai felfedezések serkentőleg hatottak a betegségek osztályozására irányuló próbálkozásokra. A felvilágosodás ideológiájában meghatározó volt az a felismerés, hogy az ember társadalmat alkotó, azt alakító lény, és az a feltevés, hogy racionális érveléssel maga is alakítható. A kor uralkodó optimizmusát sok orvos is magáévá tette. Többen közülük a fennálló rend megreformálásán fáradoztak, vagy forradalmi változásokat készítettek elő. Mások inkább az egészséges és értelmes életvitel szószólói, szervezői lettek. Figyelmük kiterjedt a fogantatás ideális feltételeinek meghatározására, a szülés, a csecsemő és gyermekkor higiénéjére, a felnőttkori ,,makrobiotika" megvalósítására. Nemcsak orvosok és gyógyszerészek, de laikus értelmiségiek (papok, tanítók stb.) is részt vettek az egészségvédelem propagálásában. Az instrukciók többségükben az egyénekhez szóltak. Ugyanakkor átfogó hatóságilag szervezett és irányított programok is készültek a kollektívákat fenyegető egészségkárosodások elhárítására. A felsorolt tendenciák megjelenése vagy felerősödése jól kimutatható ebben a periódusban. Különösen két kiemelkedő eseménnyel indokolható a 18. század közepével megjelölt korszakolás. 1751-től jelentetik meg a francia enciklopédiát, ami az európai felvilágosodás kibontakozásának mérföldköve. Azokban az esztendőkben végezte Albrecht Ha ler újszerű kísérleteit az érzékenység és ingerelhetőség alapjelenségeinek meghatározására. A kor orvostudományának tárgyalására térve, ezzel a témakörrel kezdjük. ÚJ TÁVLATOK A KÍSÉRLETI ÉLETTANBAN, A KÓRTAN ÉS AZ ANATÓMIA FEJLŐDÉSE Mindazok, akik a bonyolult élet- és kórjelenségek leegyszerűsített korabeli kémiai vagy fizikai értelmezésével elégedetlenek voltak, kitartóan keresték az élet dinamikájának alaposabb magyarázatait. Minthogy a metafizikai hagyományos értelmezések a mind nagyobb egzaktságra törekvő természettudományos gondolkodással nem fértek meg, felvetődött az a kérdés, hogyan reprezentálódnak a speciális életjelenségek a test anyagának elemi részeiben. E kérdés megoldásához elsőként valamely egyszerű vizsgálható reakciót kellett kiválasztani és meghatározni. Ilyen volt a Glisson által már a 17. században leírt ,,irritabilitas'' (ingerelhetőség) jelensége. Ezalatt Glisson az élő anyag azon tulajdonságát értette, ami külső és belső ingerekre bekövetkező tónusváltozásokban nyilvánul meg. Minthogy
