Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

I. RÉSZ - Doktriner, empirikus és tradicionális belgyógyászat

17 Pedig az a tény, hogy a Peruból a kontinensre áthozott kínakéreg bizonyos lázas betegségeket megszüntet, sokat ígérőnek tűnt. Az orvosok, különösen Paracelsus nyomán keresték a specifikus gyógyszereket. Egyesek már a higanyt is annak vélték a szifilisz esetében, de a többség csak az izzasztó és nedvürítő hatást vette tekintetbe és elvetette a szer fajlagosságát. A kínakéreg ezzel szemben gyógyított, annak ellenére, hogy a lázat nyomban csillapítva, meggátolta a ,,nedvek felforrását" és a szükségesnek tartott lázas krízist. Mindez fontos adattal járult hozzá a galénoszi kórtani séma megingásához és új koncepció kialakításához. A kínakérgen kívül egyéb fontos egzotikus gyógynövények is forgalomba kerültek akkoriban. Az amerikai eredetű guajakfa gyantája sokáig a szifilisz gyógyszerének számított és drága áron kelt el. Azok, akik ezzel kereskedtek, azzal érveltek, hogy a szifilisz az újvilágból származó betegség (ez volt az úgynevezett amerikanista álláspont) és ez a „természetes" gyógyanyaga. Amerikából került hozzánk a hánytató gyökér (radix ipecacuana), aminek köptető hatása is volt. Azért is népszerűsödött gyorsan, mert az addig e célra alkalmazott ásványi készítmények többnyire káros melléktüneteket idéztek elő. Megismerték a kellemes illatú perubalzsamot, ami sebkezelésre vált be. Eljutott földrészünkre a kokacserje levele, a peruiak szent növénye, aminek a fogyasztása kellemes izgalmi állapotot idéz elő. E növényből később a kitűnő fájdalomcsillapítók egyik fontos családja származott, de sajnos a kokainizmus szenvedélye is. A korszak avantgárd orvoslásán kívül, a teljesség kedvéért felidézzük az akkori orvosi munka általánosítható jellemzőit is. A 17. század második felének belgyógyászatát halhatatlanul hírhedtté tette Moliére, a zseniális orvosgyűlölő. Színpadának figurái között örök érvényű karikatúrák jelentek meg. Képességeikről a ,, Képzelt beteg'' Béraldja így vélekedett: ,,Tudnak jobbadán sok szépet az irodalomról, tudnak ékesen latinul, tudják a betegségek görög nevét, meghatározását, osztályozását; éppen csak a betegségek meggyógyításához nem konyítanak. És Argan kérdésére, hogy akkor ki vagy mi segít a betegen, a válasz: maga a termé2. ábra. Érvágás. A. Bosse metszete a 17. század közepéről.