Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Gémes Balázs: A népi orvoslás kutatás aktuális problémái Magyarországon

22 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 11-12 (1979) Később a Századok (1867—), majd a Magyar Nyelvőr (1872—) megindulása után számos történeti adat bukkan fel, de a népnyelvi szövegek közlésének vágya is sok jó adat rögzítését eredményezte. A legtöbb anyagot mégis a néprajztudomány folyóirata, az Ethnographia közli (1890—). Az első nagy monografikus gyűjtést és anyagfeldolgozást Temesvárÿ Rezső végezte el 1889-ben. A következő — 1906-ban — megjelent font¤sabb munka szerzője is orvos: Liszt Nándor. Jelentős anyagot gyűjtött össze és publikált az Ethnographia hasábjain — melyet később nagy monográfiájában összefoglalva is közölt — Gönczi Ferenc.

2

8 Ugyancsak tőle származik a gyermekkel foglalkozó egyetlen monografikus feldolgozás, mely szintén sok népi orvoslásra vonatkozó adatot tartalmaz.

2

9 Közben a Magyarság Néprajzában napvilágot látott a magyar népi orvoslás első — szintézisre törekvő — összefoglalása Szeñdreÿ Zsigmond tollából.

3

0 Berde Károly 1940-ben megjelent művében elsősorban az addig publikált anyagot dolgozta fel — az orvos szemével közelítve a problémakört — az orvosi és néprajzi szemlélet egyesítésére törekedett. Meg kell itt emlékeznünk még Magyary-Kossa Gyula munkásságáról, aki kultúrtörténeti megközelítésben hallatlan gazdag orvostörténeti és néprajzi anyagot publikált.

3

1 Egyedülálló Vajkai Aurél Borsa völgyében végzett monografikus anyaggyűjtése és feldolgozása.

3

2 Közvetlenül a második világháború után jelent meg ugyancsak Vajkai tollából a ,,Magyar népi orvoslás kutatásđ^' c. tanulmány, melyben összefoglalta az 1945 előtti kutatásokat és irodalmat, meghatározta a jövő kutatásának feladatait. Megállapításai szinte kivétel nélkül ma is helytállóak. Kár, hogy olyan kevés hatást gyakorolt e témakör kutatására. A második világháború után hosszabb időszak elteltével indult meg ismét e téma kutatása. Diószegi Vilmos

3

3, Gunda Béla

3

4, Grÿñaeųs Tamás

3

5 és Oláh Andor

3

6 munkássága jelzi ezt az időszakot. E rövid — vázlatosnak is alig nevezhető — felsorolásból kitűnik, hogy mennyi orvos vett részt a népi orvoslás kutatásában. Annál érthetetlenebb, hogy az elmúlt másfél évszázad alatt összegyűlt felbecsülhetetlen mennyiségű anyag minőségében oly sok kívánnivalót hagy maga után. Az adatfelvételekben nem érvényesült olyan mértékben a természettudományos megközelítés igénye, mint az kívánatos lett volna, és amint azt orvosoktól elvárhatná a szaktudomány. A különféle sajtóorgánumokban és tudományos folyóiratokban napvilágot látott anyag közlése vagy elítélő céllal, tehát eleve nem a megismerés szándékával jött létre, vagy kuriozitásként kerültek lejegyzésre az adatok, vagy mint a szokásokhoz és a hitvilághoz (babonák, hitvilág stb. címszó alatt) közvetlen csatlakozó terület regisztrálták. Hogy mennyire a hitvilág kapcsolt részének tekintették a legutóbbi időben is a népi orvoslást, arra jó példa Cs. Pócs Éva és Hoppá Mihály által összeállított kérdőív, mely már címében is jelzi ezt a napjainkban is továbbélő szemléletet.

3

7 2

8 Gönczi Ferenc, 1902 ; 1905; 1906; 1914. 2

9 Gönczi Ferenc, én. 3

0 Szeñdreÿ Zsigmond, én. 3

1 Magyary-Kossa Gyula, 1929.; 1931.; 1940. 3

2 Vajkai Aurél, 1943. 3:

! Diószegi Vilmos, 1960/a.; 1960/b. 3

i Gunda Béla, 1949.; 1954/a; 1954/b. 3

5 Grÿñaeųs Tamás, 1962.; 1963-64.; 1964.; 1972-73. 3

G Oláh Andor, 1956/a.; 1956/b.; 1956/c.; 1963-64. 3

7 Cs. Pócs Éva — Hoppá Mihály, 1970. (Kérdőív a palóc néphit és népi gyógyászat gyűjtéséhez.)