Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata

Kelemen A.: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata 85 tett légzéssel) is elősegíti a kábulatot. A tudatzavar nem mély: a révület alatt a beszéd, nyelés járás képessége megtartott. Az egész folyamatot célreaktív tudatváltozásként jellemezhetjük. Mindez azonban végül is csak a rutinszerű eksztázis gyakorlatát magyarázza, de nem világít rá a sámán hivatására. A kérdés lényegi megközelítése tehát nem pszichopatológiai, hanem csak csoport- és egyénpszichológiai megközelítési módszerektől várható. Ennek részletes kifejtése jelenleg nem célom. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy a csoport részéről egyértelműen fennáll az igény a sámán tevékenységére. A kérdés másik oldala az elvárást felfogó, annak megfelelő ember személye. A sámánszerep öröklődésében genetikai és szociális tényezők fonódnak össze. A sámán és közössége viszonyából érthető igazán meg, hogy a sámánok leszármazottjai között kiemelkedő művészegyéniségek vannak, akik vállalják az új csoportkövetelményt, a közösség új kifejezését (pl. a csuvas Gennadij Ajgi vagy a manysi Juvan Sesztalov), Az sem tekinthető véletlennek, hogy a magyar költők legnagyobbjai táltosnak minősítették magukat (főleg amikor a magyar közösség létkérdéseivel foglalkoztak) és hogy a magyar nép körében számos szájhagyomány kering pl. Csokonai, Petőfi táltos voltáról (Timaffy, 1973; Enyedi, 1973). A sámánisztikus alapokon gyógyító ember tehát nem jellemezhető elsődlegesen a kórtan fogalmaival. Túljutva a kezdet krízisén, felismeri a közösség elvárását, és a csoport adta minták segítségével oldja fel az emberi lét alapvető filozófiai jellegű kérdéseit. Gyógyító etikája is ebből fakad: átveszi a kórokozókat pl. kiszívás, lenyalás, ásítozással való belégzés útján (1. Zélénine, 1952, 11; Lükő, 1961, 125—128: Grÿñaeųs, 1971, 763 közlését), így magát veszélyezteti csoportja tagjainak megmentése, a csoport egészének harmonikus egzisztálása érdekében. S ha létezhettek is szélhámosok vagy elmebetegek is a sámánok sokaságában, magát a sámánizmus jelenségét ezek az esetek nem jellemezhetik. A sámán legyőzte iniciációs neurózisát (Paulson, et al., 1962, 127), s a továbbiakban szellemi képességei birtokában levő normális ember. IRODALOM Bencze J. I960. Ősmagyar motívumok történeti maradványainkban. Comm. Bibi. Hist. Med., 17: 77-78. Bergmann, G. von et al. 1954. Krankheiten aus ausseren Ursachen-Ernährugserkrankungen und Vitaminkrankheiten. Handbuch der Inneren Medizin, Bd. VI, 2. Teil. Berlin - Göttingen — Heidelberg. Bleu er, E. 1911. Dementia praecox oder die Gruppe der Schizoprenien. G. Aschaffenburg (Hrsg.): Handbuch der Psychiatrie, Band IV/1. Deuticke, Leipzig —Wien. Diószegi V. 1952. Ember- és természetfeletti lényeink. I.: A halottlátó. Budapest (Kézirat). Diószegi V. 1960. Sámánok nyomában Szibéria földjén. Magvető, Budapest. Dean, S. R., Thong, D. 1972. Shamanism versus psychiarty in Bali, "Isle of the Gods": some modern implications. Amer, J. Psychiat. 129: 59 — 62. Eliade, M. 1951

. Le chamanisme et les techniques archaiques de Vextase. Payot, Paris. Enyedi J. 1973. Csokonai, mint táltos. Honismeret, 3 — 4: 166. Grÿñaeųs T. 1966. Psychiatriai problémák az ún. „halottlátókkal" kapcsolatban. Budapest (Kézirat). Grÿñaeųs T. 1971. Népi orvoslás. Tápé története és néprajza. Tápé. Grÿñaeųs T. 1972. Hozzászólás Diószegi V.: Sámánok és táltosok c. előadásához. M. Népr. Társ. Folklór Szakoszt. és TIT Néprajzi Csop. Tudományos Vitafóruma. Kossuth-klub, Márc. 3.