Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata

-84 Comm. Hist. Arti

s Med. Suppl. 11- 12 (1979) gyermekeknél). Ha ez ősi működések csak gyengén kerülnek gátlás alá, akkor a fiatalabb, a logikai szerveződéseket elnyomják, és feltör a hisztériás roham vagy az explozív reakció. Ezt elősegíti az ilyenkor törvényszerűen meglevő készség a hipnoid állapotra, a szuggesztibilitás — s ez az első jelzőrendszer (Pavlov, 1936) előtérbe kerülésére utal: ekkor a képzet valóságértékűvé válik. Ez a készség azonban tulajdonképpen minden művésznél fellelhető; az ösztönös-emocionális felfokozottság, a képszerű gondolkodás, az eidetikus készség, az intuíció nagyban gazdagítja az emberi életet. A befelé fordulás (introverzió), a válságos serdülés pedig minden érzékeny ember élettörténetében fellelhető. A sámán tulajdonképpen — pavlovi értelemben, de általánosabban véve is — művésztípus. A közösség papja, varázslója, jósa, orvosa, a hagyományok őre és fejlesztője, színész és költő, s főként lelki irányító. Károsodott lelki működések mellett pedig ilyen szellemi képességeket kívánó szerepet betölteni nem lehet. Felmerült az a lehetőség is, hogy a sámánizmus kezdetén az eredetileg valamilyen tényleges betegség tüneteit később a kiválasztottság bizonyítására a közösség leutánoz tatta sámánjaival (Wilken, cit.: Eliade, 1951, 36). Bizonyíték volna emellett a morbus sacer (— szent betegség) elnevezés (epilepsziára), vagy az a tény, hogy az elmebetegeket a primitív társadalomban félve tisztelik (ez azonban a boszorkányképzethez vezet minket: „a rossz szellem beszél belőle"), s mert a hiedelemanyag szerint a sámán számára ellenállhatatlan a hivatás, visszautasítása életveszélyes. De nem éppilyen parancsoló erejű-e betölteni a képességeink folytán a csoport részéről ránk ruházott szerepet? Kétségtelen tény viszont a pszichotikus élmények, viselkedésformák jelentkezése. Ezt hogyan értelmezhetjük? A sámánbetegség egyáltalán nem mutat valamiféle kórélettanilag felismerhető tünettani egységet. Amennyiben két sámán betegsége hasonlít, az inkább műveltség-rögzítette csoporthatás. A kezdeti élményt adó sámánbetegség lehet bármiféle testi-lelki kórforma, pl. biztos adatunk van arról, hogy az avamszamojédok a bárányhimlőt ilyennek tartják (Popov, 1936, 81). A sámánbetegség lényege: a betegség élményével való ismerkedés. A feldarabolás-élmény mögött részben valódi lázas végtagfájdalmak is állhatnak és a megfőzetés élménye is a lázban égő testet jelzi. Tehát többféle testi betegség — a tüdőgyulladástól a bárányhimlőig, beleértve természetesen az agyvelőgyulladások csoportját is — szerepet kaphat a sámánná válásban. Közismert, hogy a kórokozók toxinjainak hatására felléphet lázdelírium, a heveny elmezavar tüneteivel. Felvetették a különböző hallucinogén anyagok hatását a sámáneksztázisra. Ezek model 1-pszichózist képesek létrehozni (Kelemen et al., 1966). A jelenségek értelmezése szempontjából azonban ez a sokszor túlhangsúlyozott momentum csak járulékos jellegű. Természetesen előfordulhat, hogy ilyen jellegű mérgezett állapotban kapja meg az egyén az első transzcendentális élményt, de sokkal inkább a későbbi, tudatosan előkészített eksztázisok technikai segédeszköze a kábítószer. Maga — a beavatkozás utáni — révülés technikája nemrégiben lett tanulmány tárgya Indiába menekült tibeti papoknál (Schüttler, 1971). A bon-papok esetében a serdüléses válságot szintén csak a szertartások megkezdése oldja meg. Az aszkézis és meditáció időszaka után a szertartás előkészületei már tudatváltozást idéznek elő. Ezt vegyi úton is fokozzák (szaganyagok, teák, esetleg hasis). Monoton hanghatások, verbálszuggesztió, ritmizálás segíti elő a hipnotikus állapot kialakulását. A tudatszűkületet elősegíti a 20—40 kg-os (!) arany-elefántcsont sisak, amely az áll alatt megkötve a a nyaki visszerek el szorításával hat. Ezenkívül hiperventillációs technikával (erői-