Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata

-82 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) száz évig fogok élni a földön. Odajött hozzám az Isten, megkérdezte: — Meddig akarsz élni? — Mondtam, hogy száz évig és ekkor kinyilatkoztatta: — Megadom a száz évet. — Ezért nem is kell táplálkoznom. Az istenség egész teljessége benne van e világ­ban, mindenben, és a Gonosz Lélek teljessége is benne van. A Gonosz azt sugallja, hogy ne higgyek ezeknek az élményeimnek, de hogyne hinnék, amikor napról-napra tapasz­talom ezek valódiságát. Meséljek neked például egy csodajelet? Kint sétáltunk a budai hegyekben a menyasszonyommal és a menyasszonyomnak éppen az Ószövetségről beszéltem; s amikor ecseteltem a Gonosz Lélek hatalmát ebben a világban, akkor a füvek közül előkúszott egy kígyó. Ez így volt, a menyasszonyom is látta. Mondjak még csodajelet ? Nem engedi a Szentlélek. Mutathatnék én neked csodát is, de a Szentlélek nem engedi meg, hogy csodajelekkel igazoljam magamat. Nekem sokszor olyan gátlá­sokat ad, hogy meg sem tudok nyilatkozni bizonyos személyekkel kapcsolatban. Neked elmondom, de ne mondd el másnak, sőt talán nem is tudod átadni másnak ezt, nem engedi a Szentlélek. Azt mondta nekem: bezárja az ajkamat." Mindezeket suttogva adja elő, időnként elmosolyodik, erőltetettnek tűnő módon nevet. Az egész, érzékcsalódásokkal, vonatkoztatásokkal átszőtt kóros élmény fő jellem­zője az összefüggőség (koherencia). Az élményt erősen vallásos nevelés készítette elő. Egyetemi vizsgákkal kapcsolatos kimerültség buktatott elő „mintha" (als ob) típusú vallásos tartalmú hallucinációkat. Viselkedése elütővé (deviánssá) vált, vallásos túl­értékelések, halálfélelem, ugyanakkor öngyilkossági késztetés, bűnösségi tartalmak jelentkeztek a várakozási feszültség légkörében. Az idézet időpontjában is meg­állapítható volt erős szorongása. Ellentétben a sámánok pszichotikus élményeivel, itt nincs a válságnak megoldása, az újra jelentkezik. Ugyanakkor semmiképpen sem képes manipulálni tüneteivel; tár­sadalmi igényhez igazítani vagy megrendelésre előidézni azokat. Márpedig a sámán bármikor kész az „utazásra", a révülésre; ellenpéldaként pedig tudjuk, hogy a Szov­jetunióban állami parancsra a sámánok gyakorlatilag abbahagyták korábbi mágikus tevékenységüket. Felmerülhetne még az az érv, hogy az is a társadalom elutasító hozzáállásának hatása, hogy ti. a beteg nem tanult meg bánni tüneteivel, s azokat szabályozni nem tudja. Erre a fenti példák adják a választ. Miért jutott teljesen más végeredményre első betegem, mint pl. a harmadik? (Ugyanabban a társadalomban élnek, sőt a szubmiliő is hasonló — mind a családszerkezet, mind a képzettség szempontjából; pl. mindegyikük technikai pályán működik.) Mindebből arra akarok következtetni, hogy különleges — kórosnak tekintendő — elmeállapotok feltétlenül szerepelnek a sámán-iniciációban, azonban tartós vagy ciklikusan visszatérő elmebetegség esetén az újra feltámadó kóros élmények annyira szétzilálják a személyiséget, hogy azt semmiféle társadalom sem képes világnézeti értel­mezéssel sámánisztikusan felfogni. Inkább félt és megvetett boszorkány lesz az ilyen ember, mint lelki vezetőül elismert sámán. Hogy pedig a sámán és a boszorkány szerepkörének eredetileg nincs szerves kapcsolata, azt jól bizonyítják a magyar boszorkány-perek jegyzőkönyvei. Ezekben gyakori a vádlottnak az a védekezése, hogy a táltosság Istentől való, míg a boszorkány az ördögökkel cimborál (1. Komá­romÿ, 1910.). A táltos éppenséggel harcol a gonosz szellemekkel (ez a gyógyító tevé­kenység animisztikus értelmezése); sőt ezért azok haragszanak rá. Gyűlölik a sámánt, mert védi az embereket (Eliade, 1951, 208). A sámán az avatás óta olyan, mint a szelle­mek; ezért tud harcolni az emberekért a szellemek fegyvereivel (Eliade, 1951, 215).

Next

/
Thumbnails
Contents