Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata

Kelemen A.: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata 81 MERTÉLŅ AKAROK. AKI EZT TUDJA AZ AZ ISTENÉN TUDOM, ÉN VAGYOK AZ ISTEN DE EZT NEM MONDHATOM SENKINEK, AZT HISZIK, HOGY HÜLYE VAGYOK, DE HÁT EZ VAN. ÁLLANDÓAN PROVOKÁLOM MAGAM A GONDOLATOKKAL HA ABBAHAGYOM, ÉLETBE MARADOK, DE NEM LEHET NEM GONDOLKODNI ÉN VAGYOK AZ ISTEN, DE AKKOR ŐRÜLT VAGYOK TEHÁT AZ ŐRÜLT AZ ISTEN ÉS MINDEN ŐRÜLTBEN AZ ISTEN SZÓL. EZÉRT HISZIK ŐR ÜLTNEK: KÉNYSZER GONDOLATOK. NEM AZT GONDOLOM, AMIT SZERETNÉK KÉNYSZERT ÉRZEK MOST JOBB VOLT. MERT ÉLNI AKARTAM TEHÁT HIT ÉS AKARAT AZ EMBERISÉG ISTENE IMÁDOK VEZETNI MEGNYUGTATOTT" Miután az élményen túljutott, orvoshoz fordult. Az alkalmazott nagyhatású trankvilláns gyógyszerekkel történő (neuroleptikus) terápiára jól reagált. Eleinte erősen szorongott, félt visszagondolni az átéltekre. Pszichoterápiás utókezeléssel ez oldódott. Jelenleg azt vallja, hogy félelmetes érzés volt és biztos, hogy másképpen látja az életet és halált, mint előtte (1. Ady- és Juhász Ferenc-idézetemet). Viszont semmi pszichotikus tünet nem észlelhető. Hosszú ideje egészséges emberként él. A fenti idézetet azért emeltem ki, mert magáért beszél. Jól jellemzi az indulattal telített, érzelem-irányítottá gondolkodást, a logika-előttes vonalvezetést (pl. Isten és őrült; Isten és gondolat; őrület és halál eleve adott összefüggése) és különösen szépen mutatja a közösség óriási erejét, amikor a rendkívüli élmények közepette is tudja, hogy bár úgy érzi, az igazságot fedezte fel, de ezt nem mondhatja el senkinek — mert elüt a társadalom normáitól. Természetesen, amennyiben egy más jellegű, ezt az élményét kiválasztottságnak felfogó kultúra kebelében él, a közösség várható elismerése csak megerősítette volna vélt igazában. És aszerint már felidézgette volna. Összehasonlításul itt mindjárt közölnék két olyan elmebeteg előadásából, akik megfelelnek a Sullivan-szerinti esszenciális, nem-paranoid sizofrénia-formának. Lássuk az elsőt. (Dg: Cyclophrenia.) „1970 februárjában megfogalmaztam úgy esti ábrándozás közben szerelemittasan egy elképzelést. A világ ura akartam lenni. Szerelmes voltam P. K.-ba. Ezt írtam a naptáramba; meg a következőt: Egész életemet egy cél érdekében áldozom fel. Célom a halál. Még mielőtt azonban meghalnék, ki akarom jelenteni ezt az igazságot, mely e szavakban nyer létjogosultságot: hogy ez idő alatt ennél többet ember nem tehetett. Utóirat: emberpalánta vagyok, mint mind Isten többi gyermeke.'''' (Diktált szöveg). Az emelkedett hangnemmel kontrasztban feltűnik a gondolatmenet fellazultsága, az alapvető érzelmi felhangoltság, az én hatalmas kitágulásának érzete (egodiasztole) mellett a tartalmak beleélhetetlenül üres volta. Második példám egy betegem (Dg: Paraphrenia affectuosa) bizalmas közlése: „Komoly istenélményeim vannak. Egy-két éve kezdtem Isten végtelen gazdagságát szemlélni. Nyilatkoztatom itt ki neked, mert a Szentlélek enged most beszélni. Van, hogy parancsot kapok: — Ülj le nyugodtan és szemléld az Isten végtelen nyugalmát, végtelen bölcsességét... — Én megszabadultam az idők korlátaitól, mindegy, hogy kedd van vagy szerda, vagy hogy milyen dátum; az örökkévalóságot élem át. Igen komoly szerelmi élményeim vannak a menyasszonyommal, de most a Szentlélek elmozdított ide (elmeosztály) és sajnos követnem kellett. Azt mondják, hogy bolond vagyok, pedig a bolondság a Gonosz Lélek adománya. Az Istenség az teljesség. Az Isten megjelenését testi jelek is kísérik, például azt látom, nekem nem kell táplálkoznom, akkor is 6 Orvostörténeti