Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata

-80 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) szegénység. E gyermeki-ősi állapotban az ember még korántsem ura világának. Körülveszi az érthetetlen, s minden előfordulhat, akár a mesében. Az ismeretlen veszélyek szorongást ébresztenek. Válságos helyzetekben a személy, mint a gyermek a szüleihez, úgy fordul a szellemekhez. Igyekszik megnyerni jóindulatukat, mert őket véli azzal a hatalommal rendelkezni, amelynek hiányát kínosan érzi. A lélekfogalom kialakulását az érzékcsalódások, illúziók mellett a valóságosnak megélt eleven álomképek emléke, s a képszerű gondolkodás alakíthatta ki. A tapasztalatok korai általánosítása vezetett egy meglepően bonyolult szellemhithez. (Utalok itt a „kettős lélek" fogalmára.) Visszatérve a pszichózisokra, amennyiben elmebetegség tüneteiről beszélhetünk, a sámánélménnyel az alaposan kimerült, tartósan gondok között őrlődő gyengébb idegrendszerű emberek lelki egyensúlyának felborulása vethető össze (reaktív pszichózisok). Jellemző ilyenkor a lét alapvető kérdéseinek szorongató felmerülése. Legjobban talán egy példa világíthatja meg ezt. Orvosi gyakorlatomból idézném a következő esetet. Egy szülei által elkényeztetett fiatalember kb. egy évvel nálam történt jelentkezése előtt külön költözött tőlük, s viszonyt létesített egy fiatalasszonnyal, akinek igényei minden szempontból nagyok voltak. Egy év megfeszített munka és erőltetett szórakozások után nemibetegség lépett fel betegemnél, majd szakított élettársával. A kankó kezelése során többször érte káros lelki hatás az őt hivatalosan kezelő orvosi szervek részéről (verbális jatrogénia), s ezért végül zugorvoshoz fordult. Ennek homályos lakásában és fecskendőt tartó erősen reszkető keze láttán heves szorongás lépett fel a betegben. Ez az élmény felborította a korábbiakban már jelentős mértékben meggyöngült lelkiegyensúlyát. Annak a bizonyosságát érezte, hogy hamarosan meghal. Megkísérelt úrrá lenni ezen az élményen és kikapcsolódásul autótúrára ment. Az este egy erdőben érte. Félt a sötétben, de ki akarta nevetni saját félelmét, így a kocsiban éjszakázott. Hajnalban felébredt, s egy séta után visszafeküdt. Rövid, felületes alvás után egyszerre halálfélelemmel ébredt, s élményét azonnyomban minden előtalált papírra vetette: „AZÉRT HALTAM MEG, MERT ŐRÜLT VAGYOK, AKI EZT TUDJ A MAGÁRÓL, AZ AZ ISTEN! ÉN VAGYOK AZ, TEHÁT HÜLYE VAGYOK. EZ AMIT ÍROK, MOST VALAMI KÉNYSZER! BAROM¡ FÉLELEM EZ AZ ISTEN, NEM ELFELEJTENI! MINDEN ÚJ GONDOLAT MEGNYUGTAT DECSAK EGY PICIT, PÁNIK! ISTEN AZ ISTEN ÉS JÁTSZIK VELÜNK BORZASZTÓ HATALMAT ÉRZEK MAGAM FELETT AKARHAT AZ ISTEN JOBB MINDIG LEGYEN NÁLAM PAPÍR CERUZA, HOGY EZT EL TUDJAM MONDANI TUDOM; HOGY HO AZ AZ ISTEN, HOGY VAN ISTEN, DE HA EZT LEÍROM, MEGHALOK L ÍGY ÉREZTEM ÉS MÉGIS SÜT A NAP MINDENT ISTENNEK ÉRZEK AMI SEGÍT RAJTAM ÁLLANDÓAN GONDOLKOZOM - AKKOR JOBB - GONDOLAT AZ ISTEN, DE HA EZT LEÍROM, EZ A HALÁL, DE MEGINT LEÍROM ÉS ÉLEK MOST MEG NEM MEREK GONDOLKODNI MERT AKKOR HALOK ISZONYÚ, TÉNYLEG AZ ÖNGYILKOSSÁG VETNE VÉGET, DE ÉLNI AKAR /IZ ÉJJEL ÁLMODTAM IS, AMIT NEM SZOKTAM ATTÓL LETTEM ROSSZUL ÉS AZÓTA IS. ÁLLANDÓAN ÚJ FELTÉTELEK JUTNAK ESZEMBE: HA EZ VAN MEGHALOK: HA AZ VAN MEGHALOK MÉGSE HALOK MEG SOSE