Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Pócs Éva: A népi gyógyászat és néphit kutatásának határterületei
Pócs É.: A népi gyógyászat és a néphit kutatásának határterületei 67 gyászatra vonatkozó adatok nem tartoznak): a mindennapi élet céljait szolgáló, mindennapi cselekményeket kísérő mágikus eljárások (pl. a földet felszántják, bevetik, majd vetés után a zsákot feldobják, hogy magasra keljen a búza). A mindennapi célra ismert „racionális" módszerek mellett alkalomszerűen bukkannak fel a mágikus cselekmények, hagyományos kapcsolatban a mindennapi élet megfelelő területeivel (földművelés, állattartás, táplálkozás stb.), és általában anélkül, hogy egymással vagy a néphit más területeivel kapcsolatban lennének. Tehát hagyományosan bizonyos mindennapi célokhoz, cselekményekhez kapcsolódnak. A hit vagy szájhagyományozás síkján sincsenek tematikus kapcsolataik a néphit más funkciójú területeivel. Ennek következtében a mindennapi élet síkján, a mindennap¡ cselekményekkel együtt hagyományozódnak, ill. halnak ki (ha pl. egy bizonyos fajta gyümölcs termesztése megszűnik, nagy valószínűséggel megszűnik az illető gyümölcs jó termését biztosító mágikus cselekmény is). A gyógyításra vonatkozó adatok esetében is világos ez a mindennapi gyakorlatba ágyazottság, a két szféra összefonódottsága; mégis kissé más a helyzet. A betegségek mágikus jellegű gyógyítása második funkcionális csoportunkba, a mindennapi élet kritikus helyzeteiben aktualizálódó hiedelmek közé tartozik. A váratlan baj, félelem és az ezáltal teremtett felfokozott pszichikai állapot a „racionális" gyógymódok tudása, előnyben részesítése esetén is teremthet olyan helyzetet, amelyben a mágikus módszerek alkalmazása természetesnek tűnhet. Különösen ha a baj okát nem ismerik és a hit síkján keresik, és rontás, szemverés stb. — tehát mágikus gyakorlat eredményének tartják. Ehhez könnyen asszociálódik a mágikus módszerű gyógyítás gondolata ill. alkalmazása; elsősorban a szájhagyományozás síkján meglévő, különböző funkciójú hiedelmek közötti tematikus kapcsolatok hatására: A hiedelemmondákban a rontásnak tulajdonított bajok gyógyítása általában rontás+ gyógyítása-\- a gyógyítás eredménye + a rontó lelepleződése kapcsolatokban jelenik meg, a boszorkány hiedelemkörének tartozékaként. Pl. elterjedt tehénrontásról szóló monda váza: vért fejnek a tehéntől — csipkevesszővel verik a vályúban a tejet — megjelenik másnap egy öregasszony összeverve, ő volt a boszorkány — a tehén meggyógyul. E szájhagyomány síkján összefonódó elemek hatására a mindennapi gyakorlatban is felmerülhet — a racionális gyógymódok mellett — a tej vályúban verésének ötlete. A valóságban természetesen nem jelenik meg a mondai kapcsolat a mágikus módszer és eredménye között; „az a verés az asszonynak az arcán lesz... de másnap megjelenik. Az meg is jelent... össze volt verve... Hát az rontotta meg a tehenit." Úgy tűnik, hogy ezen a szinten — amikor a szájhagyomány új, a valóságban nem létező tematikus összefüggésekbe kapcsol be egy gyakorolt eljárást — tehát funkcióját is megváltoztatja — az eljárás tényleges gyakorlásának pontos mikéntjére nem következtethetünk. Ha a végeredmény tisztán mondai motívum, nem tételezhető fel, hogy az előzmény, amely szövegszinten szorosan kapcsolódik ehhez, a tényleges mindennapi gyakorlatot tükrözné. Pl. a következő, szintén megrontott tehénre vonatkozó monda vázlatában ilyen „kétes" környezetben jelenik meg a béka megsebesítése kaszával, mint tehenet „gyógyító" cselekményre utaló motívum: nyúlós volt a tej — egy megjelent békába a gazda belevágja a kaszát — tej ment ki a békából — a béka tehát boszorkány volt. Vagy gondoljunk a „váltott gyerek" hiedelemkörére, a valóságban nem létező kapcsolataival: A róla szóló hiedelemmondákban egybefonódik a gyerek visszaváltása és annak eredménye (olykor az „elvál ás" is ide kapcsolódik) — természetfeletti lényekkel kapcsolatos, tisztán mondai motívumhoz kötődve. Pl. belökik a „váltott" gyereket a kemencébe, ezt mondva egy feltételezett „rossz" lénynek: „Hogyha vissza 5*