Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Pócs Éva: A népi gyógyászat és néphit kutatásának határterületei

Pócs É.: A népi gyógyászat és a néphit kutatásának határterületei 63 mivoltát jelzi: ezek a hit-tények a „komoly" hittől a „nem hitt" (fikciók

4, hiedelemmondák és egyéb, csak vagy túlnyomóan szöveg-értékkel rendelkező szöveges műfajok által tartalmazott) hiedelmekig a hit-érték különböző fokozatait mutatják. A szöveg-érték

5 azt jelenti, hogy egy hiedelmet tartalmazó szöveges közlés mint szöveg értékelendő: elsősorban a szövegfolklór-hagyományozás törvényszerűségeinek engedelmeskedik, ezért tartalmának megítélésénél is elsősorban szövegként veendő figyelembe, amely pl. többek között „vándorol", és így ismerete bizonyos helyen nem jelenti a szöveg által hordozott hit-tények hitt voltát ugyanazon a helyen: nem a helyi hiedelemvilág énÿeinek szöveges megfogalmazása (bár ezt a lehetőséget nem zárja ki). Pl. a váltott gyerek „kicserélésének" bizonyos módjában nem „hisznek" mint komoly lehetőségben mondjuk a Dunántúlon, de az erről szóló hiedelemmonda ismert lehet ugyanitt, mert mint szöveg elterjedt itt is (valahonnan, ahol esetleg még a helyi hit megfogalmazása volt). Más kérdés, hogy az sem kizárt, hogy a csak szöveg-értékkel bíró szövegek másodlagos hit-réteget alakíthatnak ki, amely vissza is hathat a szövegekre, és annak másodlagos hitértéket kölcsönöz. Pl. nincs ún. „holdtisztelet" Magyarországon; de a betegséget „holdhoz küldő" ráolvasásszövegek igen elterjedtek — így kialakul az a hit, hogy a betegséget a holdhoz lehet küldeni. Ekkor már a szövegnek némi hit-értéke is van, ha nem is olyan fokú, mint egy eredetileg is gazdag hit-értékkel bíró szövegnek, pl. egy spontán gyógyuláskérő fohásznak; mert a lényeg mégiscsak az marad, hogy a szöveg jó pl. szemölcs ellen, nem pedig az, hogy a szemölcs elmulasztását a holdtól kell kérni, ill. a hold gyógyítja a szemölcsöt (ez lenne a helyzet, ha a szövegnek elsődlegesen és főleg hit-értéke lenne). Ezzel tulajdonképpen a formai kritériumok lényegébe vágtunk: ezek figyelemben tartása elsősorban azt jelenti, hogy a hiedelmek mindenfajta szöveges kifejeződési formájának, mint hiedelemadatnak a felhasználásánál tekintetbe kell venni az illető forma hit ill. szövegértékét — ez dönti el, hogy az adat mennyire „megbízható" mint a hiedelem ill. népi gyógyászat kutatásának forrása. A legfontosabb szöveges formák: A hiedelmek egyszerű közlése általában a helyi hittények pontos kifejeződése (legfeljebb az adott közösségen belüli térbeli vagy időbeli megszorítással: esetleg csak a múltra ill. a közösség más tagjaira vonatkoztatva érvényes, „már" nem hisz benne, de tud róla, vagy ő nem hisz benne, de mások — a közösség más beállítottságú tagjai — hisznek). A memorat (élménytörténet) a hiedelem-élményeket, cselekményeket általában eredeti funkciójában mutatja be, az „élő néphit"-et tükrözi, hit-értéke nagy, szövegértéke kicsi, összefüggésben a művészi megformáltság kezdetleges fokával. A művészi megformáltság magasabb fokát mutató, egyéni élményeket nem vagy kevéssé tükröző hiedelemmondá

ban a szöveg-értékek dominálnak. A hiedelmeket, mágikus cselekményeket általában nem eredeti funkciójukban tükrözi, összekapcsolja az élő néphitben össze nem függő jelenségeket (a tematikus összefüggések — hiedelemkörök — sokszor így jönnek létre). Gyakran tartalmaz nem hitt hiedelmeket. Elsősorban szövegnek kell tekintenünk, amely csak esetlegesen tartalmaz a helyi hiedelemvilággal korrelációban lévő hiedelmeket.

6 5 A hit-értck ill. szöveg-érték kérdéseiről lásd: Honko, 1968. ß A közlés (informal religious saying) fontosságára a hiedelmek elemzésénél Ĥų kränz hívta fel a figyelmet: „the informal religious saying embodies the direct expression of a religious conception" (ĤųŲkränz, 1968, 68.). A memorat és monda meghatározásával (és kutatásának történetével) Pentikkäinen (1968) foglalkozott.