Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Pócs Éva: A népi gyógyászat és néphit kutatásának határterületei
-64 Comm. H is t. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) A szabály-jellegű megfogalmazás (pl. előírás, tilalom pl.: a gyermekágyas előtt nem szabad átnyúlni, mert elmegy a teje) általában pontosan tükröz helyileg ismert nézeteket, általában csak a helyi normákra, és nem betartásukra következtethetünk belőle: betartásukat általánosabbnak tünteti fel a ténylegesnél. Másrészt a szabályok gyakorta utalnak fikciókra: fiktív büntető lényekre, amelyekben nem hisznek, csak mintegy pedagógiai céllal „használnak", a szabályokat be nem tartókat „fenyegetik" velük (Luca asszony, kedd asszonya, vagy sokszor közelebbről meg nem határozott, meg nem nevezett büntető lények: pl. ha a gyermekágyas avató előtt kimegy az udvarról „vasfőkötőt csapnak a fejébe"). Tehát világos, hogy egy, csak szabályokból ismert fiktív lényt nem tekinthetünk „hitt" hiedelemalaknak — így pl. tényleges baj, betegség okozójának. Nagyjából ezekben a formákban beszélnek a hiedelemről ill. mágikus cselekményekről. Más szöveges formák mint a mágikus cselekmények eszközei tarthatók számon: A ráolvasás és a mágikus-gyógyító cselekmények kapcsolata, ill. ezek és egyéb hiedelem-tények kifejeződése a szövegben igen sokrétű lehet, sokszor egyazon szövegen belül is 7: A ráolvasások egy részének hiedelemtartalma korrelációban van a néphittel. Lehet a ráolvasás a szómágia elemi megnyilvánulása, amely tulajdonképpen a mágikus (gyógyító) cselekmények egy speciális fajtája: betegség elmúltával kapcsolatos egyszerű kívánság, fohász stb. — ezek egyenértékűek a mágia hagyományos elveszejtő, elküldő stb. jellegű cselekvéseivel. Ide tartoznak a kívánságok grammatikai-stilisztikai eszközökkel körülírt fajtái is (hasonlat, ellentét, feltétel, beteg vagy betegség letagadása, csökkenő számsor), pl.: „Amit látok, újuljon; Amit nem látok, múljon" 8 — továbbá egyéb speciális, csak szövegben kifejezhető hiedelemtartalmak egyszerű köznyelvi kifejezései, mint pl. valakinek a letagadása („Kis Lajos nincs itthon" 9); vagy a mágia bizonyos alapelveinek (analógia) szöveges kifejeződései különböző párhuzamos grammatikai szerkezetekkel. Az analógia legkézenfekvőbb kifejeződése a hasonlat, de lehet ellentét, lehetetlen feltétel stb. E szövegek ill. a többelemű ráolvasások ilyen jellegű („funkcionális" 1 0) elemei a mágikus funkciót pontosan — és csak azt, többletelemek nélkül — betöltik, de nem fejeznek ki egyéb hiedelemtartalmat. Ezért velük kapcsolatban nem merül fel a szövegérték és hitérték kérdése. Ugyanígy azokban az esetekben sem, amikor bizonyosfajta mágikus cselekményekhez ugyanolyan jelentésű, ugyanazt a hiedelem-tartalmat kifejező szöveg társul (esetlegesen, mert a cselekmények szöveg nélkül is használatosak ugyanarra a célra). Ilyenek pl. az elveszejtő cselekményt hasonlattal kísérő szövegek (pl.: „Úgy menjen a betegség a kő alá, mint ez a ruha" 1 1). Hasonló a helyzet a cselekménymagyarázó szövegekkel, ahol a szöveg „jelképesíti", „hiedelmesíti" a cselekményt. Pl. az álmatlanságban szenvedő gyerek anyja 9 kapufélfáról szilánkot tör, ezt mondogatva: „Álmot szödök a kislányomnak". 1 2 De a ráolvasások nagy része a mágikus funkció közvetlen kifejezésén túl tartalmaz a funkció szempontjából öncélú stilisztikai-grammatikai többletelemeket, amelyek 7 Ezt a kérdést részletesen vizsgáltam egy nagymennyiségű ráolvasás-anyagot elemző tanulmányomban (1977/a). 8 Pl. Jászkisér, Szolnok m. (saját gyűjtés) 9 Kocsord, Sza már m. (Borbély, 3.) 1 9 Lásd Pócs, 1977/a 1 1 Hejce, Abaúj m. (Hoppá , 82.) 1 2 Csongrád vagy Torontál m. (Kálmánÿ, 36.)