Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Pócs Éva: A népi gyógyászat és néphit kutatásának határterületei
62 Comm. Hist. Artis Med. Su ppl. 11- 12 (1979) Itt a következő csoportokat nyertem: I. Mágikus eljárások 1. A cél aktualizálja a cselekményt: A mindennapi élet céljait szolgáló mágikus eljárások. 2. A szituáció aktualizálja a cselekményt: A mindennapi élet kritikus helyzeteiben aktualizálódó mágikus eljárások. 3. Az alkalom aktualizálja a cselekményt: alkalomhoz kapcsolódó mágikus eljárások. 4. A mágia teremti a szituációt: A mindennapi élettől viszonylag függetlenedett „önálló mágia". II. Szabályok A mindennapi életet szabályozó hiedelem-jellegű előírások, tilalmak, pedagógiai fikciók. III. Hit E csoportok egyrészt tematikusañ igen különbözőek: nem fedik a hiedelemközlésekben megszokott tematikus rendszerezéseket, amelyek általában a néphit öntörvényű rendszerét figyelembe nem vevő, kívülről konstruált szisztémák. Léteznek tematikus egységek is, amelyek részben, esetlegesen fedhetik a funkcionális csoportokat, általában azonban különböző funkciójú területek kapcsolódnak össze bennük. E tematikus kapcsolatok azonban általában nem az „élő néphit" tükrei, hanem csak a szájhagyomány síkján megjelenő, a hiedelmek eredeti funkciójában nem létező egységek (pl. a mindennapi élet más-más szituációjában aktualizálódó „rontás" és gyógyítása egy hiedelemmondában egy egységbe kapcsolódik). Másrészt funkcionális kapcsolatok lehetnek tematikusañ igen különböző, de azonos vagy hasonló szituációban aktualizálódó hiedelmek között (pl. ugyanaz az alkalom aktualizál két egészen különböző tartalmú és célú cselekményt — pl. egy egészségvarázsló és egy rontáselhárító jellegűt). A fenti csoportok és (itt nem taglalt) alcsoportjaik akció-értéke ill. hit-értéke igen különböző lehet. Az akció-érték a mágikus cselekmények végrehajtásának célszerűségét és ténylegességét jelzi: A „mágikus" cselekmények nem mindegyike valódi mágikus cselekmény; csak azokat az eseteket tekinthetjük annak, amikor egy — a mágia hagyományos eszközkészletét felhasználó — eljárást világosan és tudatosan egy cél érdekében és önállóan (nem „mindennapi" cselekmények kísérőjeként) hajtanak végre. Ilyen cselekmény voltaképpen (ma már?) meglehetősen kevés van; viszont széles skáláját találjuk a sztereotip, szokásszerű, alkalom fenntartotta, tréfás, mindennapi cselekmények sztereotip „üres" kísérőjeként végrehajtott stb. cselekményeknek; ezenkívül — ma már — jó részüket nem is gyakorolják, csak ismerik, beszélnek róla, gyakran olyan szövegösszefüggésekben — olyan száj hagyományozott formákban —, amelyekben nem a (valamikori vagy mai) tényleges gyakorlat eredeti funkciójában tükröződnek. A hit-érték a közölt (a gyűjtő számára, vagy a hiedelmek hagyományozásának szokásos menetében-formáiban) hit-tények „hitt" ill. „nem hitt" 4 A fikció terminust ilyen értelemben von Sydow vezette be (pl. Sydow, 1935): különböző (általában pedagógiai) célokkal tudatosan alkalmazott „nem hitt" hiedelem. Pl. a „délibaba" egyes nézetek szerint ilyen pedagógiai fikció, „pszeudomitologikus lény" (mások szerint gabonaszellem). (Honko, 1962, 136-137; Ĥų kränz, 1968, 71.).
