Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Rúcz Gábor: A népgyógyászati adatok értékelése
56 azokra a felhasználásokra utalunk, melyek szakirodalmi szinten nem maradtak fenn napjainkig, de amelyek a népgyógyászatban még mindig szerepelnek, mint például a gyímesi csángók „torokgyíkburján"-ja, a Parnassia palustris; ezeket a feledésbe merült felhasználásokat mai módszerekkel nem kutatták és bizonyára senkinek sem jutna különben eszébe, hogy éppen a „torokgyíkburjánt" vizsgálja a diftéria kórokozójára gyakorolt esetleges hatásának megállapítására. Páter Béla érdeme, hogy a századunk harmincas éveiben szakirodalmi szinten már feledésbemerült gyöngyajak (Leonurus cardiaca), szamártövis (tulajdonképpen kék iringó, Eryngium planum), pénzlevelű lizike vagy fillérfű (Lysimachia nummularia) népgyógyászati alkalmazását jelezte, ezzel felhívta a figyelmet e három régi gyógynövényre, melyet azután ismét bevezettek a gyógyászatba. A két többé-kevésbé elhatárolható fogalom: 1. népgyógyászati (empíriás) szer és 2. hivatalos (gyógyszertárban vagy iparilag előállított) gyógyszer között van egy átmeneti csoport, a háziszereké (a háziorvosságoké). Ezek egyrészénél megállapítható a folytonosság, régi népgyógyászati szerekről lévén szó, melyek a városiasodás folyamata során ideig-óráig fennmaradtak. Nagyrészük viszont tárgykörünk szempontjából érdektelennek minősíthető. Ahogy megkülönböztethető az eredeti népdal a népieskedő műdaltól, vagy ahogy elkülöníthető a fazekasművészet népi alkotása a giccses figuráktól, ugyanúgy éles a határ az igazi népgyógyászati adat és a háziszerként használt mindenféle eljárás között. Utóbbiakat gyakran találjuk népszerűsítő írásokban a félrevezető „népgyógyászati" jelző kíséretében. A zenei néphagyomány és a népgyógyászat minden különbözősége ellenére elvben érvényesek Kodály Zoltán 1937ből származó megállapításai: „A magyar daltörténet dolga lesz a népies műdalirodalom eredetét, fejlődését felderíteni. A néprajzra csak annyiban tartozik, amennyiben egyes darabjai átmentek a nép ajkára is, s ott kisebb-nagyobb változást szenvedtek. Ezek a változások, melyeknek rendszeres összefoglaló tanulmányozása még a jövő feladata, értékes adatokkal járulhatnak a népi ízlés, a népi stílushajlam megismeréséhez." A NÉPGYÓGYÁSZATI ADATOK KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA A népgyógyászati felhasználás alapján feltételezhetjük a hatást, esetleg a hatás módját is. Ennek a feltevésnek a helyességét, a hatás erősségét jellegét, állatkísérletekkel lehet igazolni, eldönteni. Az állatkísérlet eredménye alapján még mindig nem igazoltuk teljes érvénnyel a feltételezhető hatást. Bizonyára vannak még olyan gyógyhatások, melyeket nem tudunk kellőképpen mérni, főleg ha embernél a várható eredmény csak hosszabb kezelés után nyilvánul meg. Másrészről a kísérleti állaton észleltek nem lehetnek minden fenntartás nélkül érvényesek embernél. Az egészséges szívre például nem hatnak a piros gyűszűvirág ( Digitalis purpurea) készítményei, legalábbis olyan kis adagban, mint amilyent idült szívelégtelenségben használnak: a kísérleti állatokon nem is tudunk olyan jellegű szívelégtelenséget kiváltani, mely alkalmas lenne — minden fenntartás nélkül — a vizsgálatra. De nehezen értékelhető egy idegnyugtató szer hatása is, mert az embert egészen más tényezők, körülmények nyugtalanítják, mint a laboratóriumban nevelt állatot. Ha növényi nyersanyagból új, eddig nem létező gyógyszert óhajtanak előállítani, szűrővizsgálatokat végeznek. így járnak el jónéhány éve ezer és ezer eddig nem vizsgált növény esetében az esetleges sejtosztódást gátló hatás felmérésére. Ez a vizsgálat költséges, mert eredményre csak akkor számíthatunk, ha igen sok növényfajt
