Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Rúcz Gábor: A népgyógyászati adatok értékelése

54 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 11-12 (1979) A népi növényismeret alaposabb tanulmányozásakor begyűlt adatokat növényrendszertani szempontoknak megfelelően foglalhatjuk össze. Ismerve a kérdéses vidéken előforduló virágos növények többé-kevésbé teljes névjegyzékét (flóralistáját), mely természetesen a növényföldrajzi adottságoktól függően igen különböző lehet, pontosan felmérhetjük egy adott terület lakosságának növényismeretét (etnobotanikai csoportosítás). Az újabbak közül hivatkozhatunk Kóczián Géza, Pintér István, Gál Miklós, Szabó István és Szabó László gyímesvölgyi gyűjtésére.

1

2 Etnobotanikai feljegyzések találhatók egyes növénygyűjtemények anyagában is.

1

3 A népgyógyászatban használt növényeket orvos- és gyógyszerésztörténeti kutatás céljából kórfolyamatonként, hatásuk alapján szoktuk csoportosítani

1

4, vagy pedig a felhasználási mód alapján

1

5. Ehhez viszont nemcsak a növényeket kell azonosítani, meghatározni (sokszor egyetlen virág vagy levél, illetőleg annak töredéke, pora alapján), hanem szükségünk van orvosi ismeretekre is. A bemondott felhasználás ugyanis gyakran tünetre vonatkozik és nem magára a kórfolyamatra. Ezért ésszerű már az adatok gyűjtésekor tisztázni a kezelés pontosabb célját, például ha valami „gyomoról jó", legalább annyit megállapítani,hogy étvágytalanság, gyomorégés, gyomortáji fájdalmak vagy ,,gyomormenés" (hasmenés) esetében fordulnak az adott gyógymódhoz. A gyógyászati felhasználás alapján csoportosította gazdag kalotaszegi gyűjtését Kóczián Géza, Szabó István és Szabó László

1

6, mely, akárcsak a gyímesi csángókra vonatkozó, fennebb idézett gyűjtemény, a legteljesebb felmérés erről a területről. Rendkívül nehéz eldönteni, vajon az egyes adatok régi orvosi könyvekből kerültek-e a népgyógyászatba, vagy fordítva, a XVI—XIX. századbeli orvos jegyzett-e fel olyan felhasználást, melyet a nép körében észlelt. Spielmann József mutat rá

1', hogy az időrendi sorrend alapján nem vonhatunk le biztos következtetést. A népgyógyászati adat származhat kezdettől fogva megfigyelésből még akkor is, ha orvosi kéziratokban, könyvekben, korábbi feljegyzések találhatók. Az elmúlt évszázadokban az orvos és gyógyszerész gyakran mívelte a növénytant, a XVIII —XIX. századbelijeles füvészeink jó példát szolgáltatnak erre;

1

8'

1

9 orvosi műveik gyakran tartalmaznak népgyógyászati adatokat. Egyes esetekben mégis vannak támpontjaink; amennyiben például a XVIII. század második feléből származó felhasználások olyan növényi részekre vonatkoznak, melyek nem találhatók meg az 1753-as gyógyszerár'" Kóczián Géza—Pintér István - Gál Miklós — Szabó István — Szabó László: Etnobotanikai adatok Gyimesvölgyéből. Botanikai Közlemények, 63, 1976, 1, 29 — 35. 1

3 Altschul Síri von Rési: Drugs and Foods from Little-Known Plants. Harward University Press. Cambridge, Mass. 1973. 1

4 Ráçz Gábor—Lázár-Szini Karola: Valoarea terapeuticä a unor diuretice vegetale intrebuintate ín medicina popul ara romäneascä. Despre medicina populärñ romäneascä. Ed. Medicala, Bucuresti, 1970, 81-94. 1

0 Ráçz Gábor — Szini-Lázár Karola: Az erdélyi balneoterápiában a XVI — XVIII. században használt gyógynövényekről. Orvosi Szemle, 14, 1968, 1, 98 — 100. 1(

¦ Kóczián Géza — Szabó István — Szabó László: Kalotaszegi népgyó¾yászati adatok. Gyógyszerészet, 21, 1977, 5-17. 1

7 Spielmann József, kézirat (megjelenik a Korunk 1978-as évkönyvében, Kolozsvár-Napoca) l

h Rácz Gábor: Die Bedeutung Siebenbügerischer Ärzte für die Entwicklung der Botanischen Kenntnisse Ende des 18. und Anfang, des 19. Jahrhunderts. Acta Congr. Int. XXIV. Hist. Artis Med. Budapest, 1974. II, 1976, 749-754. 1

9 Spielmann József: A közjó szolgálatában. Művelődéstörténeti tanulmányok. Kriterion. Bukarest, 1976, 261-265.