Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Rúcz Gábor: A népgyógyászati adatok értékelése

Rácz G.: A népgyógyászati adatok értékelése 53 Egy adott községben vagy nagyobb tájegységben a felmérés kettős módszere vált be: 1. begyűjtik az éppen virágzó növényeket és az adatközlőktől megkérdezik az egyes fajok nevét és esetleges gyógyászati felhasználását; 2. más adatközlőktől érdeklődnek aziránt, hogy különböző betegségek esetében milyen növényeket használnak. Hitelesnek csak az a felhasználás tekinthető, mely mindkét esetben azonos vagy legalábbis hasonló. Járhatóbb utat választott nálunk Szabó T. E. Attila és Péntek János"

5, akik egy növényismereti verseny keretében gyűjtették be a növényeket és feljegyzéseket, jól átgondolt és bevált kérdőívek alapján. A szépen tárolt és feldolgozott gyűjtemény az árkosi Agronómusok Házában (Kovászña megye) található és tudomásunk szerint jelenlegi egyedüli rendezett növényismereti, népgyógyászati gyűjteményünk, melyet gyarapítani kellene, magát a versenyt is meg kellene ismételni. Ugyanarra a helyre évek, évtizedek múlva visszatérve megerősíthetjük az előző feljegyzések hiteles jellegét, de következtethetünk a növényismeret alakulására (szegényedésére!) is. Igen tanulságos volt számunkra 1970-es, Csedő Károllyal végzett székelyvarsági felmérésünk

6, mert adatait egybevethettük egy előző, 1950-es gyűjtésünk eredményeivel. Még meggyőzőbb a felmérés, ha az ismétlés nemcsak az idő próbáját állta ki, hanem a gyűjtést más munkaegyüttes végezte el. 1968-ban igyekeztünk felmérni a gyímesi csángók növényismeretét

7; 1974-ben Kóczián Géza, Pintér István és Szabó László

8 végzett a miénknél sokkal alaposabb és átfogóbb felmérést ugyanazon a területen a nélkül, hogy közleményünket ismerték volna. A gyűjtés anyagában — mint mindenfele — itt is uralkodnak a jól ismert, gyakran használt növények. De mindkét gyűjtésben megtalálhatók olyan felhasználások is, melyek az adott vidék népgyógyászati sajátosságai, ezek közé tartozik a „vizipuji" (Veronica beccabunga) alkalmazása sebkezelésre, vagy a „reszfugburján" (Scrophularia nodosa) mint tüdőgyulladás és más légzőszervi betegség elleni szer. A NÉPGYÓGYÁSZ ATI ADATOK ELMÉLETI ÉRTÉKELÉSE ÉS CSOPORTOSÍTÁSA A gyűjtés adatait csoportosíthatjuk tájegységenként, hiszen a népi növényismeret a vidék néprajzi jellemvonásainak része. Ilyen, tájegységenkénti felmérés és feldolgozás kitűnő példái Vajkai Aurél

9 és Grÿñaeųs Tamás

10,1

1 munkái. Ebből a szempontból mindig érdekes, miben egyezik meg és miben tér el az adott területen élő emberek növényismerete a nagyobb tájegységétől (néprajzi csoportosítás). 5 Szabó T. E. Attila—Péntek János: Ezerjófű. Ethnobotanikai útmutató. Kriterion, Bukarest, 1976. Rácz Gábor — Csedó Károly: Plantele folosite in medicina populara de pe versantii vestici ai muntilor Hargĥita. Aluta. Sepsiszentgyörgyi Múzeum évkönyve, 1970, 2, 75 — 81. 7 Rácz Gábor — Holló Gábor: Plantele folosite in medicina popularä din bazinul superior al Tro usului (Ghimes), Plantele medicina/e din flora spontanĥ a Bazinului Ciuc. (Szerk: Rácz Gábor), Miercurea Ciuc - Csíkszereda, 1968, 171-176. s Kóczián Géza—Pintér István — Szabó László: Adatok a gyimesi csángók népi gyógyításához. Gyógyszerészet XIX, 1975, 226 — 230. a Vaj kai Aurél: Népi orvoslás a Borsa völgyében. Kolozsvár, 1943. 1

2 Grÿñaeųs Tamás: Népi orvoslás Orosházán. Szántó Kovács János Múzeum évkönyve. Orosháza, 1965, 337-437. 1

1 Grÿñaeųs Tamás: Népi orvoslás. Tápé története és néprajza. Tápé, 1971.