Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Rúcz Gábor: A népgyógyászati adatok értékelése
A NÉPGYÓGYÁSZATI ADATOK ÉRTÉKELÉSE* RÁCZ GÁBOR A népgyógyászati ismeretek Európában a XIX. század derekáig folyamatosan gyarapodtak, majd az egyre jobb orvosi ellátás és a gyógyszeripar fejlődése következtében nagyjából megrekedtek a régi szinten. A népgyógyászat nálunk sem gazdagszik már, de a régi ismeretek ideig-óráig még megőrződnek. Legsürgősebb teendőnk e téren a napjainkig fennmaradt adatok összegyűjtése. A népgyógyászati eljárások azokból az évezredekből, évszázadokból származnak, amikor a fájdalom enyhítésére, sebek kezelésére, különböző betegségek befolyásolására csak a környezet által nyújtott lehetőségek: ásványi anyagok (ásványvizek), növények és állati termékek álltak rendelkezésre. Az ember minden kínálkozó, a természetben megtalálható lehetőséget kipróbált, a kezelés eredményét megfigyelte, a megfigyelés eredményét pedig továbbadta. Ami bevált, az elterjedt, ami teljesen haszontalannak bizonyult, feledésbe merült. A mai empíriás ismeretanyag ezért egy hosszú kiválogatás végeredményének tekinthető. A sok ezer lehetőség közül (például a nálunk vadontermő kb. 3000 virágos növényfaj közül) csupán annyit használtak fel, amennyivel reális vagy vélt eredményeket értek el (kb. 300 fajt). A megfigyelésen, kipróbáláson alapuló empíriás ismeretek mellett a népgyógyászatot mágikus, misztikus elemek is jellemezték. Ezek egyrészével elért, ideig-óráig tartó eredmények ma már szintén magyarázhatók (pszichoterápia). Amennyiben a népgyógyászati szer valóban hatásosnak bizonyult — és jobb híján gyakran annak bizonyult — napjainkig ez a misztikus ,,burok" rendszerint szép lassan lekopott, elmaradt. A népgyógyászatban használt ásványi, növényi és állati termékek hosszú időn keresztüli fennmaradásának egyik oka tehát hatásosságukban és a hagyomány erejében keresendő, másik oka viszont a könnyű hozzáférhetőség. Nálunk az első patikák a XV. század végén létesültek, de nagyobb számú, kezdetben csak városi gyógyszertárat a XVIII. században alapítottak. A patikai szerek beszerzéséért a falusi lakosságnak nagyobb távolságra kellett elmennie, a gyógyszer ára is borsos volt, ezért a régi, bevált orvosságokról nem mondhatott le egykönnyen. A népgyógyászati szerek között feltűnően sok a kézügyben levő, egyéb célból termesztett növény: hagyma, fokhagyma, torma, káposzta, burgonya, sárgarépa, alma stb. A népgyógyászat a tárgyi néprajz jól körülhatárolt területe. Felmérése és értékelése lényegesen lemaradt a néprajz többi területéhez viszonyítva. Ennek kettős oka van: * A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógynövény Szakosztályának „A népies gyógyászat szerepe a modern gyógyszerkutatásban" témakörrel Pécsett, 1972. október 28-án rendezett ankét főreferátumának kiegészített szövege. A kiegészítésekért köszönetünket fejezzük ki Babulka Péter kertmérnöknek. 3*
