Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

ADATTÁR - Bugyi Balázs: Népi gyógyászat a reformkori orvostudori értekezésekben, különös tekintettel Trencsén megyére

Bugyi B.: Népi gyógyászat a reformkori orvostudori értekezésekben ... 32 f Kremzir értekezése a reformkori orvostársadalom által ismert népi gyógyászat megismerhetése tekintetében különösen fontos. Nemcsak Somogy megye lakossága, hanem általában a magyar parasztság másfél évszázaddal ezelőtt alkalmazott ethnomedicinalis szemléletét és gyakorlatát ismerhetjük meg disszertációja alapján. 4. A reformkorban Bugát Pál az általa és Toldÿ (Scheđel) Ferenc, illetőleg Flór Ferenc által szerkesztett Orvosi 7iá/-ban kezdeményezte az orvosi helyleírásokat, amelyek keretében egyebek mellett az adott terület népi gyógyászatát is tárgyaltatni kívánja. E törekvésnek csupán Trencsén vármegyére vonatkozóan tettek eleget az orvos-jelöltek a disszertációikban. Adatni Pál 1765-ben Bécsben megjelent orvostudori értekezésében már ismertette ugyan Trencsén megye vízrajzát, de az ásványvíz analízis terén bekövetkezett rohamos előrehaladás megkívánta, hogy a legkorszerűbb eljárásokkal ismételjék meg az ásványvíz-vizsgálatokat. Erre Si¡sz Dávid 1842-ben vállalkozott, és közölte a pesti tudományegyetem orvostudományi karához latin nyelven benyújtott disszertációjában Trencsén megye orvosi ásvány- és gyógyvizeinek ismertetését. A disszertációból kitűnik, hogy a vizsgálatokat Tognio Lajos pesti tudományegyetemi orvosprofesszor kezdeményezte és irányította tanítványának ásványvíz analízisét. Tognio professzor apja Trencsén megyében működött élete folyamán körorvosként [11], és ő maga is mindvégig Trencsén megyeinek vallotta magát.* Az 1841-ben általa meghirdetett elveknek megfelelően elsőként Trencsén megye orvosi helyrajzát — beleértve a népi gyógyászat körét is — dolgoztatja ki tanítványaival. E munkálatok egyetemi orvostudori értekezésként kerülnek megírásra, nyilvános vitára és szolgálnak az orvosi doktorátus elnyerésére. Három „inauguralis dissertatio medica" taglalja Trencsén megye orvosi helyrajzának különböző vonatkozásait, így Marschall M. F. és Siisz Dávid a Trencsén megyei gyógyvizeket tárgyalják, míg Cselkó Ignác a szorosan vett orvosi helyrajzzal foglalkozik. Bár akkor még az orvostudori értekezések túlnyomó többségét magyar nyelven írták és csak a tézisek vitája történt latin nyelven, Cselkó Ignác és Süsz Dávid dissertatiója latin nyelvű, míg Marschall M. F. műve németül jelent meg. * Tognio Lajos Bécsben 1798. január hó 15-én, született. Ifjúságát Trencsén megyében töltötte. Elemi iskoláit és a gimnáziumot is ott végezte. 1815 — 1820 között a bécsi Tudományegyetem orvosi karán tanult és ott is avatják orvossá 1820-ban. Öt esztendőn át a bécsi Allgemeines Krankenhausban másodorvos. 1825-ben nevezik ki a pesti Magyar Tudományegyetem általános kórtan és gyógyszertan rendes tanárává, amelyet 1854. november 9-én bekövetkezett haláláig betöltött. A gyógyfürdők és általában a gyógyvizek, valamint a klimatikus gyógyhelyek kérdése foglalkoztatta mindvégig. Felszólítás Magyarhon és Erdélyország orvosaihoz és természeti vizsgálóihoz (Pest, 1841.) című művében arra törekszik, hogy meggyőzze a magyarországi orvosokat és természetvizsgálókat a működésük területén fekvő ásványvizek, gyógyvizek számbavételének fontosságáról, ismertesse velük a vizsgálati analízis módszereit és az értékelés módját, valamint a gyógyvíz alkalmazásának területét az orvosok szerint és a népi gyógyászat tapasztalatai alapján. 1843-ban pedig Néhány szó Magyarhon ásványvizeiről címen foglalja össze tapasztalatait. Hangsúlyozottan aulikus, császárhű felfogása és ennek az orvosi karon belüli propagálása megakadályozására a szabadságharc idején a magyar kormányzat felfüggesztette professzorságát. A szabadságharc leverését követően őt bízza meg az abszolutizmus kormánya a pesti orvostudományi kar dékánságával.