Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
ADATTÁR - Bugyi Balázs: Népi gyógyászat a reformkori orvostudori értekezésekben, különös tekintettel Trencsén megyére
318 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) 5. Cselkó Ignác Trencsén megye orvosi helyrajzának alapjai (1839) című latin nyelvű orvostudori értekezésében leírja a megye földrajzát, bemutatja a lakosság túlnyomó többségét képező szlovákokat embertani és néprajzi szempontból. Cselkó áttekinteni igyekszik a megye lakosságának a betegségeit. Nagy nehézséget jelent a betegségek fajának és gyakoriságának meghatározásában az a tény, hogy a Trencsén megyei lakosság nem él orvos segítségével és patikaszerekkel megbetegedései esetén, hanem inkább a népi gyógyszerekhez fordul. így részben másoktól beszerzett tájékoztatás alapján, részben saját maga tapasztalatai alapján igyekszik a jellemző betegségeket leírni és a nép által alkalmazott ethnomedicinalis eljárásokat összefoglalni. Szerinte a nem természetes szülés nagyon ritka. Ennek okát a szerző a medence csontrendszerének jó felépítésével magyarázza. De szerinte a fűző hordásának a mellőzése, a terhes anyák hasi szerveinek megkímélése is fontos tényező lehet. Cselkó szerint sok a megye lakosai között az apoplexia, valamint a vízkór, amely megbetegedéseket szerinte a tömény szeszes italok tömeges fogyasztására lehet visszavezetni. ízületi gyulladás és kólika — akkori nevén: ködcsömör — gyakori. Skorbut és syphilis ritka, hasonlóképpen az elmebetegség is, míg az epilepsia — akkori nevén: nyavalyatörés — ezzel szemben szerinte gyakori. Struma (golyva) a hegylakók között nem ritkán található. Végtag deformitások, púposság, vele született ortĥopédiai elváltozások ritkák. Scabies — rüh — gyakori, amelyet a köznép megbízhatóan gyógyít. Szembetegség nem ritka és a kezelés hiánya vagy hibás volta bajokat hoz létre. Fülbetegség ritka. A fogak megbetegedései gyakoriak. A gyomor-bél rendszer megbetegedéseit nem ritkán észlelhetni. Endémiásan fordul elő a gastrico-nervosus láz. A népigyógyászat ennek gyógyítására háñÿtatokat használ, amelyek jól beváltak e betegségben. E betegség járványos, néha könnyű, néha súlyos lefolyású. Intermittens tavaszi láz gyakori. Rheumatismus, haemorrhoides — aranyér — Trencsén megyében gyakori. Véres vizelés — haemorrhoides vesicae urinariae — főleg a nemesek körében található, a szlovák köznépnél ritkaságnak tekinthető. Sérv ritka. Bélférgek közül az ascaris lumbricoides gyermekeknél gyakran található. Részletesen foglalkozik Cselkó a megyéjében alkalmazott népi gyógyeljárásokkal. Bemutatásánál bizonyos nehézséget jelent, hogy a dissertatio latin nyelvű és így nem minden kifejezése volt egyértelműen azonosítható. Amint írja: a trencséni népi gyógyászatot igyekszik körvonalazni, amelyben a tapasztalat bőségesen segít ott, ahol a folyamatos megfigyelés lehetséges volt. Fejfájás esetében hólyaghúzó emplastrumot a fül alatti területen hosszabb ideig alkalmaz, vagy pedig sóval és ecettel törkölyből vagy bablisztből készített sűrű kását, pépet borogatásként használ. A végtagok orbánca esetében emberi széklettel — ganéj — az ólomfehérrel (cerussa) vagy lisztből tejjel készült kataplasmával, amelyet lenvászonra kennek, vagy pedig a bodza belső kérgével készült péppel lekötve eredményesen gyógyítani lehet. Köhögés esetében zsályát ecettel főznek és ezt itatják a beteggel. Kólikában égetett fekete borssal vagy boróka olajjal átitatott lóganéjt, macskagyökérből (Valeriana) készült pépet alkalmaznak. Sárgaságban fekete szurokdarabok folyékony kivonatát kölespéppel keverve alkalmazzák, és e kezelést ismétlik a betegség folyamán. Hasmenésnél vörös borral, porcinkafűvel és köménymaggal készült kásával fogyasztott gyógymód vált be.
