Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
ADATTÁR - Bugyi Balázs: Népi gyógyászat a reformkori orvostudori értekezésekben, különös tekintettel Trencsén megyére
316 Comm. Hist. Arti s Med. Su ppl. 11 — 12 (1979) Kígyó-marás. A" sebesített tag földbe temetése több órára. Jó lob ellenes szer. Köris-fa levelének kifacsart leve ital gyanánt és a hátra maradt törköly kötése a sebre ( sekély hasznú). Ködcsömör (Kólika). Kömény mag vagy gyenge foghagyma rágása. Az a szélkólika, ez a' giliszták ellen jó. Melegített fazékfedél, só vagy zab a' hasra, száraz köpölő módjára alkalmaztatott ivó pohár a' köldökre... Jegyzés. A' kisdedeknek hirtelen támadt »Megigézésnek« nevezett és kurutyolók által ólom- vagy viasz öntéssel, szenes vízzeli mosdással, tisztes fű (S achÿs erecta) fövetébeni förösztéssel orvosoltatni szokott, bajai nagyobb része nem egyéb, mint ködcsömör. Köszvény. Pipitér, Ló menta, Lúdhur, köles ondó, kenderbuga és veres páponya (Physalis alkakengi) készült gőzöltetők. Sokszor rögzölt köszvény is gyógyították. Nyavalya törés ellen nagyon hatalmas szernek tartják a feje-vett ember meleg vérének ivását. Van példa, hogy a' baj e' szer után megszűnt. Akár maga a' szer, akár csak a' vele éléskori körülmények bényomása használt. — De van példa arra is, hogy a kórrohamok száma és dühe inkább növekedett, és hogy minduntalani undorodás az elsőnél veszélyesebb nyavalyába döntötte a' beteget. Különös szerül használtatik még a fagyöngy kevés haszonnal." Báthory Erzsébetnek, a csejthei várúrnőnek (1560— 1614) állítólagos véres szadizmusában szerepet játszhatott ez a másfél évszázaddal ezelőtt még élt népi gyógyászati babonás eljárás, amelynek kezdetei az antik görög-római szokások között is kimutathatók. „Seb. d köznép nyelvén minden természet-ellenes hézag az emberi testen: akár külső ártalmasság okozta (= seb), akár genyedéssel végződött gyuladásból származott (=.fekély) 1) A szokott vér-állító és heggesztő szerek: a' tag szoros megkötése, a' sebnek taplóval, pálÿinkás ruhával vagy sózott kenyérbéllel való kötözése, hamuval béhintése (helyben hagyhatók). 2) a genyedő seb kötözésére nagy becsületben van az Útifű (Plantago), a Belénđek (Hyosciamus) és a' káposzta levél. A szegény emberre nézve kipótolhatatlanok, mert azon kívül, hogy a' tüzes sebet hivesztik és enyhítik, azt tisztán tartják ami sebek és fekélyek gyógyításában fő dolog. S a' paraszt ember a' zöld levelet többször válthatja, mint a ruháját... Fanyar és ételő szerek u. m. tser és Szilfa kéreg főzte, timsó, kék gálitzkő, rézvirág, a' meg idült fekélyek erőszakos kiszárítása által gyakran sok kárt tesznek... Fősebek ellen különszer gyanánt használtatik a fekete Nadcly gyökere (Rad. Symphyti off.) a' mellÿ kesernyés nyálka alkotó részénél lobellenes és összehúzó erővel bír. Süketség és Fül-fájás ellen. 1) egy marok ánis magot kenyér tésztába gÿurunk: ezt melegen meg szegik és páráját a' fülbe szállítják... 2) Gyöngyvirág vagy Fiilfü (Semperitivum tectorum) kifacsart levél a' fülbe csepegtetik (hasztalan). Szemgyulladás. Asszony-tej és vaj (az első különösen jó lobellenes szer) Tejből, zsemlyéből és sáfrányból készült pép (helyben hagyható). Fetske hus evése és a' szemnek putzkabőrrel való törölgetése hasztalanok. Ti¡dősorv. Fatiidő (Lichen pulm.), peszérte (Marrub. alb.) és konytvirág (arum maculatum) gyökere, főzete. reszelt torma mézzel, zsombor és más csípős növényszerek. A nyálkás sorvot gyakran, a' genyedőt nem gyógyítják. Vérhas. Fanyar szerek, spanyol viasz nagyon ártalmasok. Enyv helyben hagyható. Vízkór. Gyalog-fenyő 1) magva és fája főzetének ivása, 2) gyökerével és fájával való füstölés. Néha használnak. Zúzás (Contusio). Mosás, seprő vagy kámforos pálÿinkával jó. A szemhéj zúzásaira ditsérik a nyers hussali kötést". Kremz¡r disszertációjának vitára került tézisei közül felsorolandónak érezzük: „2. a népi gyógyászat semmiképpen srm ítélhető el annyira, mint amennyi hasznot jelent a közegészségügy részére. 3. A gyógyszerek hatása kettős: 1) támadja a betegségek okát és 2) a természet bizonyos ellenhatásainál a mértéket és a módot megszabja."
