Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Djacskov, V. L: Népi orvostörténeti emlékek az Ob északi völgyének őshonos lakosságánál

240 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) a faragatlan fa jelzi, csupán a kérget hántották le róla, s a göcsöket faragták simára. Keze-lába nincs, s vagy ilyen formában vagy posztódarabba burkolva állítják fel. Fejét cobolyprém fejfedő díszíti. Ajándékokat hoznak neki: gyűrűket, fémpénzt, gombokat, más fémholmikat, posztódarabokat stb. III. A patriarchális nemzetségi társadalmi rend az Ob északi völgyében megtelepült kis népek (osztjákok, vogulok, permiek, szölkupok) körében egészen az Októberi Szocialista Forradalomig fennmaradt. A természetről és az emberről megfogalmazott naiv képzeteik, vallási eszméik és fogalmaik ábrázolóművészetük számos termékén is megjelennek, egyebek között a vadászat során, vallási szertartások, ünnepi misztériumés pantomimjátékok alkalmával használt maszkjaikon. A zoomorf és antropomorf maszkok készítése, állatbőrből készült alakos jelmezek, állat- vagy madárfej alakú fejdíszek készítése s más ilyen alakoskodás gyökerei messze a múltba nyúlnak vissza. A vadászok már a paleolit korban rénszarvasbőrt öltöttek magukra, hogy észrevétlenül a rénszarvasok közelébe férkőzhessenek — mondja A. Avgyejev a színjáték eredetéről írott tanulmányában (1959, 41—43. p.). Az őskori alakoskodás, maszkviselés egyértelműen realisztikus jellegű volt. Hagyománya később sem szűnt meg. A szibériai népek maszkjairól aránylag keveset írtak. Néhány osztják és vogul maszkot bemutatnak azok az összefoglaló néprajzi munkák, amelyeket ezekről a népekről írtak (például Avgyejev a már említett munkájában az obi ugorok nyírkéregből készült maszkját). Mindeddig A. Avgyejev szovjet néprajzkutató és színháztörténész végezte el a maszkoknak valamennyi változatukra kiterjedő legteljesebb osztályozását (Maszk című tanulmányában, amely a leningrádi antropológiai és etĥnográfiai múzeum tudományos gyűjteményének 1957. évi 17. és 1960. évi 19. kötetében jelent meg). Eszerint három maszkcsoportnak vannak szibériai vonatkozásai: 1. a fejfedőként viselt maszkoknak, ideértve a fejdíszeket is, 2. az arcmaszkoknak és 3. a maszkoidoknak. Legelterjedtebbek az arcmaszkok és a maszkoidok, vagyis maszkként viselt különféle tárgyak voltak, amiket eredetileg nem szántak maszknak. A maszkkészítés Szibériában a bronzkortól mutatható ki, s folyamatos a kora vaskorban és a későbbi korokban, kellő mennyiségű anyag híján azonban ma még nem állapítható meg sajátosságuk és elterjedési területük. IV. A középkorban használtak zoomorf fejfedőket (elsősorban a mai obi ugorok ősei), ezek azonban nem maradtak fenn, s létükről csak régészeti leletek alapján tudunk. A fennmaradt emlékek között különösen érdekesek a bronz tükrök, bizánci eredetű függelékek és ezüsttálak, amelyeket a finnugor törzsek elterjedési területén ástak ki. A törzsek közti árucsere útján kerültek ezekhez az ugor törzsekhez és ott kultikus szerepet nyertek. A helyi mesterek némelyiküket karcolt-vésett ábrázolásokkal látták el, ezek embereket ábrázolnak maszkszerű fejdísszel, azaz zoo- és antropomorf maszkokkal. Nem férhet hozzá kétség, hogy ezek a vésett-karcolt ábrázolások valamilyen