Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Kegyképtípusok a pestisjárványok történetében

220 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) Ugyancsak ez a képtípus található a Pest megyei Csobánka erdei kegykápolnája falán, annyi különbséggel, hogy többlet motívumként itt már a Szentháromság, középen pedig a pestistől oltalmazó Zakariás-áldás kettőskeresztbe írott kezdőbetűi is szerepelnek. A kivitelezésében művészi kvalitás nélküli kép jobb sarkában olvasható signatura és évszám: „Jozef Geiger pinxit, 1848". Feltételezésünk szerint ez a dátum csak az ajándékozás alkalmából történt dilettáns átfestés időpontját jelzi, ugyanis maga a téma és aktualitás egy évszázaddal korábbi. A festmény előképét Lenz Kriss-Rettenbeck közli a hozzátartozó imádsággal.

4

3 A Zakariás-áldással ellátott pestis-cédulák elterjedtségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy még ma is található belőlük, pedig mágikus védő erőt tulajdonítva a céduláknak, gyakran orvosság gyanánt szedték be ezeket. Ðezeréđi Imre kurucvezérről is tudjuk, hogy nyelt ilyen vallásos jellegű talizmánt.

4

4 Az imádság- és áldásszövegek megevése és elnyelése azért vált szokássá, hogy a betegséget okozó gonosz lélek ne találjon hajlékra az ember testében; pestis vész idején még inkább fokozódott ez a hiedelem, mivel a járvány-gyanús házakat „kurta cédulával", a fertőzötteket pedig hosszú, halálfejes cédulákkal jelölték.

4

5 Még 1793-ban is a felvilágosult Haffner Mihálynak „Szabad Királyi Pest Városának fel-eskiitt Test-Orvosának .. .Egy alkalmatos Betegek Ispotályának fel-állítására .. .készített tervezet'''' c. Rókus kórházi szabályzatában, amikor a városi kórház fölállításának haladéktalanul szükséges voltát indokolja, az „amulétokat, talizmánokat és abracadabra tzédulákat" kell felpanaszolni.

4

6 Hogy a Zakariás-áldást nálunk már a XVII. században is terjesztették, bizonyítja egy leveles nyomtatvány a kettőskeresztes kezdőbetűkkel, jobbról Szent Rókus, balról Szent Sebestyén alakjával.

4

7 A Zakariás-áldás legendás eredetét az „Előszer Kollosvárott 1719. Most pedig újonnan Posonyban nyomtattatott 1739-dik esztendőben" keltezett „Lelki Méreg ellen való orvosság. Az uralkodó döghalálnak veszedelme ellen közönséges Hívek ajtatoságára elő adattott" c. könyvecske, ízes barokk magyarsággal a következőképpen mondja el: „Nagyra böcsülendő Herczegnek és Úrnak Solaras Salaminaj Püspöknek Szent Tridentomi Gyülekezetben pestis ellen való kereszt felőle-tett relácziója: Uralkodá Tridentomban Szent Gyülekezetnek idejében oly irtosztató döghalál, hogy az Úrban öszve-gyűlt Szent Attyák magok közöt, Bononiába meg-vonnimagát, és a sessiokat oda által vinni el-végeszték. Ezek között vala Leonardųs nevű Antiochiai Püspök és Pátriárka, jobb kezén arany pereczet viselvén, a kín kirajszolva valának a bötük, kikrül é-féle biztonságot tett: hogy ezeket a bötüket, melyeket mint-egy bizonyos pestis, és oldal-faja ellen orvosságnak, Szent Zakariás jeruzsálembéli Püspök, az Antiochiai kalastromban Szent Benedek szerzetinek könyvtartó hazában hatta volt, maga magyarázásával, imádságival, és Exorczismussokkal fel*találván, ki-írta volna. Mely bötüket azután a Szent Gyülekeztben lévő Kardinalissok és Püspökök ajtatossan tisztelvén, mint bizonyos dög halálnak mérge ellen való orvoságot a nyakakon hordoszták. 4

3 Kriss-Rettenbeck, Lenz: Bilder und Zeichen religiösen Volksglaubens. München, 1963. 117; 134. Abb. 4

4 Bálint S.

: Sacra Hungaria i. m. 117. 4

5 Magyary-Kossa i. m. 158. 4

G Zoltán J. i. m. 291. 4

7 /vd«y/Béla: Adatok a népi gyógyászat történetéhez. Ethnographia 61. évf. 1949. 284-285.