Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Kegyképtípusok a pestisjárványok történetében

Szilárd fy Z.: Kegyképtípusok u pestisjárványok történetében 219 volnának, ezt pedig elhinni képtelenség, mert ellenkezik a szép és makula nélkül való csillagok mivoltával és természetével.

3' Ezen felfogásból is érthető a hasonlat, amely Szűz Máriát „Tenger Csillagának, Hajnali szép Csillagnak" nevezi. Az „Ó egeknek szép Csillaga''' kezdetű ének népszerűségére jellemző, hogy közel egy évszázaddal az utolsó számon tartott járvány után is megjelenik még imádságos könyvekben, a nép ajkán pedig elszórtan, de máig is föllelhető.

3

8 A csillag motívum, mint apotropeikus jellegzetesség az analógiás mágia alkalmazásával az antifona népi változataiból még plasztikusabban kitűnik: Mária az égi csillag ki Urunkat szoptatá, Ádám vétkének halálos mirigyét kiszaggatá, Oltsa el az égi csillag a vészes csillagzatot, Mely földünkre a miriggyel annyi kínt s halált hozott, Tengereknek dicsőséges fénycsillaga nézz le ránk, Döghaláltól, a világi cseltől ments meg ó anyánk!

3

9 A csillagos ábrázolásról a legkorábbi adatokat az 1709-es járvány idejéből találtunk. A budai jezsuiták 1708-ban a fenyegető pestis hírére könyörgő körmenetet tartottak, amelyben a csillagok közt ülő kisdedét tejével tápláló Madonna képét is hordozták. Később talán ezt a képet helyezték el a vízivárosi Szent Anna templom szentélyében egy korabeli leltár szerint: „imago pulchra B. M. Virg. infantem suum lactantis".

40 Kassa környékére 1709-ben jutott el a döghalál, s minden óvintézkedés ellenére ez év őszén magát a várost is megfertőzte. A tél hidegében lappangva, a ragály tavasszal újra kitört, s olyan borzalmas erővel pusztított, hogy néhány hónap alatt a belvárosban és a falakon kívül egyaránt a lakosság számát mintegy felére apasztotta. Péchy György jezsuita a város katolikusai nevében tett indítványát 1710. július 25-én terjesztették a városi tanács elé, aminek értelmében a Veres-hegy alatt a pestis megszűnésének kiesdeklése végett engesztelő, fogadalmi kápolna építtessék. 1715 májusára el is készült, Palermói Szent Rozália tiszteletére áldották meg. A kápolna első és egyetlen oltárképe csillag-keretben a Megváltót tápláló Madonnát ábrázolja, mellette két oldalt Szent Rókus és Sebestyén állnak. A csillag ágain a már ismertetett Stella Caeli antifona első versszaka volt olvasható. Később, de még a XVIII. században ezt a régi képet újra cserélték át. Ezen már csak a csillagos Madonna szerepel, Sebestyén, Rókus valamint Rozália fafaragású szobrainak környezetében. A Máriaének első két sora az oltárra illesztett szalagszerű feliratra került.

4

1 A Rozália-kápolna eredeti oltárképének hasonmása a székesfehérvári Barátoktemplomában valószínűleg az 1709-es pestis emlékét idézi, amikor a magistrális jegyzőkönyv szerint Fehérvárott is nagy járvány dühöngött.

4

2 3

7 Trócsányi i. m. 200 - 201. 3

8 Tárkányi Béla: Hajadonok őrangyala. Pest, 1872. 339 — 340. 3

9 Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék ötöt lépék... Kaposvár, 1974. 180— 190. 4

0 Schoen Arnold: A budai Szent Anna-templom. Bp. 1930. 14, 234. 4

1 Wick Béla: A kassai Szent Rozália kápolna története. Kassa, 1935. 4, 15, 75. Ugyanennek a témának szobrászati megjelenését Hegykő (1711) és Sarrod (1741) fogadalmi emlékművein találjuk. Lásd: D. AskerczÉva: Barokk pestis emlékek a sopronkörnyéki falvakban. Arrabona 15. Győr, 1973. 6, 10. kép. 157- 158. 4

2 Canonica Visitatio 1818. Székesfehérvár-Felsőváros.