Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Kegyképtípusok a pestisjárványok történetében

212 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) A Szoptató Boldogasszony tiszteletét a magyar középkor kódexeiben, valamint a XVII. és XVIII. század devóciós irodalmában egyaránt föltaláljuk.

1

2 A felvázolt irodalmi adaléknak már korán jelentkeztek megfelelői a művészi ábrázolásban. Ez a típus a bizánci „Galaktotrophusđ' ikonok témáját veszi át, és éppen az 1348-as nagy pestisjárvány következtében válik népszerűvé és terjed el az itáliai trecento festészetében.

1

3 így talál otthonra Európa művészetében a Szoptató Madonna típusa, amelyet a heroikus szenvedélyesség mellett a meleg érzelmekkel is átfűtött barokk kor szintén sajátjának tekint, a pestises századokban pedig kultikus szimbólummá avat. Orvostörténeti adalékként itt említjük meg Mária-tejét mint „orvosságot". Esterházy Pál írja idézett művében „Boldog Asszony képe Betlehemben Palaestinaban" cím alatt: „.. .az is történt, hogy azon a helyen, az ő szent Fiát szoptatván, drága Szűz emlőjébül szent tejével a földet meg-öntözte, azért az a föld, Boldog Aszszony tejének mondatik, és sok betegségek ellen igen dicsértetik, de a szoptató aszszonyoknak, kik a tejben megfogyatkoznak, leghasznosabbñak ar a ik."

1

4 A betlehemi tejbarlang fehéres szikláit lekaparták, mozsárban megtörték, többször átszitálták, hogy a legfinomabb por legyen belőle, azután a napon megszárították, megkeményítették amíg csak tejfehér nem lett, majd ismét porrá zúzták, vízben feloldva betegeknek adták. A szentföldi zarándokok üvegecskékben hozták haza, így lett közismert „ereklye orvosság".

1

5 Ide kívánkozik az 1766-ban Szentföldön járt alföldi franciskánus barátnak, Kiss Istvánnak a népi hiedelem-világ díszítő elemeiben és élményekben gazdag beszámolója a tejbarlangról: „Jósef... Ebben a sötét barlangban hagyá a Szűz Anyát, az ő szerelmes kis fiával; és tovább késvén, sira a csötsömös kisded. Meg kellelteté a Sz. Anya szűz tejével, azonban mind az félelem, mind az barlangnak sötétsége azt okozta, hogy a kisded Jézus elhibázván a szűz emlőt, és így a Sz. Anyának szűz teje a köves barlanga lecsórđų a: azonnal egészlen megvilágosíttatott a sötét barlang és a szűz tej tellyességgel megfejérítette, meg is lágyította az egész kemény kősziklás barlangot; csudálatos és hasznos erőt adott annak az Úr Jézus, úgymint ezen barlangban való fejér lágy kősziklának. Úgy-hogy a hideglelősöket meggyógyíttya, a kisded gyermeknek erejét meghozza, a szoptatós anyáknak nevelő tejeket emlőjökben bővségese tészi, akik ezen Szűz Anya tejétül megfejéríttett lágy kçevé skéjéből ájtatossan és bizodalmas reménséggel bévésznek. Én magam is hoztam belőle; akiknek adtam, csalhatatlanul tapasztalták foganatos voltát. Most élő személlyel vannak többen Ketskemét mező várossában, akik sok hálaadással köszönték."

1

6 A népi orvoslásban „Boldogasszony teje" a gyermekágyas anya tejének föle, mely a néphit szerint „so-se büdösödik mög,... szömfájás ellen nagyon jó". Ilyen értelemben szerepel ráolvasásokban, mint orvosság. A következő betegségriasztó „ige" már egy XVI. században lejegyzett exorcizmusból való: „Parancsolok az nemes asszonyunk, Szűz Máriának szent tejével, kivel ez világnak Jézus Krisztust feltartá."

1' 1

2 Torđai Ányos: Kódexeink Mária-himnuszai. Bp. 1903. 20 — 21. 1

3 Hallensleben. Horst: Maria, Marienbild. Lexikon der Christlichen Ikonographie 111. Rom Freiburg —Basel-Wien. 1971. 173. Vő. még Braunfels, Wolfgang: adatait uo. 186; Meiss, Millard: Painting in Florence and Siena after the Black Death. Princeton, 1951. 64 —66; 146. 1

4 Esterházy i. m. 276. 1

5 Szimonidesz Lajos: Jézus és Mária ereklyéi. I. Bp. 1933. 179— 180. 1,

1 P. Kiss István: Jeruzsálemi utazás. (Pásztor Lajos kiad.) Róma, 1958. 216. 1

7 Kálmánv Lajos: Boldogasszonv, cĥvá lásunk istenasszonya. Bp. 1885. 23 — 24. Bálint S. i. m 126.