Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Kegyképtípusok a pestisjárványok történetében

208 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) Ebben a kétségbeejtő helyzetben magától értetődő, hogy a hivő nép képzeletvilágának, a vallásos érzületének megfelelően számos pestis ellen védő szentet választott, fogadalomból emlékműveket, kápolnákat épített, oltárokat emelt, valamint egyes szakrális ábrázolásoknak szinte mágikus védő erőt tulajdonított. Kutatómunkánk elsősorban a hazánkban is előforduló „pestisellenes" Mária képekre, nevezetesen: Havi Boldogasszony, Szoptató Madonna, Segítő Boldogasszony ábrázolásaira irányul. A kegyképtípusok ikonográfiái vizsgálata során kiemeljük a velük kapcsolatos orvostörténeti vonatkozásokat. A pestisjárványok történetéhez fűződő többi szakrális ábrázolás — úgymint: az Intercessio, vagyis a szentek közbenjáró esedezésének, a Szentháromság képek és köztéri szobrok, pestis keresztek és feszületek, Immaculata képek és szobrok, pestistől védő szentek — ikonográfiájának és kultúrtörténeti jelentőségének hazai fölmérése, számbavétele és értelmezése még további kutatómunkára vár. A három legfőbb pestistől védő szent, Sebestyén, Rókus és Rozália kultuszára vonatkozó adatokat Bálint Sándor foglalta tanulmányba Adalékok a hajdani pestisjárványok magyarországi hiedelemvilágához címmel. (Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 7-8. 1975.). HAVI BOLDOGASSZONY Elsőként azt a keresztény ókorból származó „Hodigitria" típusú bizánci ikont ismertetjük, amelyet Rómában a S. Maria Maggiore bazilikában őriznek. Legendás adat szerint ezt a képet és még az orvos evangélista Szent Lukács festette. Az ősi kép tiszteletreméltó voltára vall hármas elnevezése: Sal us Populi Romañi; (S. Maria Nives) Mater Ter Admirabilis. Kultuszát a tridenti zsinat után a jezsuiták népszerűsítették. Gyors elterjedéséhez hozzájárult a XVII. és XVIII. században Európa-szerte dúló pestis hullám is. Az ikon pestistől oltalmazó jellegét egy népi imalap így foglalja össze: „.. .dücsőséges Szűz Mária szószólása által ágyékos méreg ül, hirtelen és véletlen döghaláltų ..." védő imádságok bevezetőjében: „Boldogságos Szűz Mária .. .régenten Szent Lukács Evangélista által írott szent képe, midőn dühösködő Romai dög-halálkor közönséges búcsújárásban Szent Gergely Pápá ul tisztességesen hordoztatott volna, az Úr angyala a mezételen kardgyát vissza tenni áçzatott, az megengeszteltetett Istennek jelére; mellÿ idő ül fogva a dög-halál meg-szünék Romában Baronius Bizonsága szerént."

0 A legendás történetet Esterházy Pál nádor Mennyei Koronájában így beszéli el: „Ugyan ezen Szent Kép vólt az, a ki midőn Szent Gergely Pápa idejében igen nagy Dög-halál vólna Romában, szinte Húsvét ññepébeñ, azon Szent Pápátúl Processió indíttatván hordoztatik vala nagy aéjtatossággal: kit látván a Mennyei Szent Karok, énekelik vala azt az aétatos éneket, tudni-illik. Örvendezz Menyek Királynéja, Alleluja, mert a kit méhedben hordozni érdemes voltál, Alleluja, föltámadott a mint mondotta Alleluja. Kit halván az egész kösség, nagy szóval utánna veté, a Szentséges Pápa. Imádgy Istent érettünk, Alleluja. Mely örvendetes Éneket azótátul-fogva. Húsvét ññepébeñ szokot az Anyaszentegyház énekelni. Ezen Processiókor, az egész Nép láttata, egy Angyal le-szálván az Egbül, Ađriánus Császár ul építtetett Toronyra, egy mezételen Pallossal, azon Pallost hüvelyében tette, akarván "

6 Aurenhammer, Hans: Die Mariengnadenbilder Wiens and Niederösterreichs in der Barock zeit. Wien, 1956. 91 —92. A ponyvalap Bálint Sándor gyűjteményében.