Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Oláh Andor: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek" — A magyar népi gerontológia tanulságai
Oláh A.: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek"... 181 nyal. A szokatlan jóból annyit eszik az állat, hogy az egészsége tönkremegy. Ember se ismer mértéket némelyik. Mértéktelenül sokat eszik-iszik és belebetegszik.'''' — Elrettentő példaként emlegetnek nagyevő embereket. „Vót itt egy jegyző. De jól tudott enni az! Jó darab szalonnákat meg bírt enni. Március tizenötödikén ott vótak egy alkalommal. [T. i. a nemzeti ünnepen rendezett vacsorán.] Főztek vacsorát, bor vót, hummi. Két adag paprikást fizetett. Mikor osztán megette a két adagot, nekem aszongya, ne ilyen poharat adjatok, kancsót hozzatok. Azt a félliter vizet úgy megitta, mint egy kortyot. Olyan vastag, nehéz ember vót. Aztán egyszer hupp, meg is halt. Vége lett 47 éves korába. Az ilyenek nem bírják, az ilyen személyek. Még azok a jószágok is igen így vannak! Olyan helyen, mint katonáéknál, megszabott komenciójuk vót, az a kis abrak, az a kis víz. Ott nem állították neki a vályúnak, hogy igyon annyit, amennyit akar! És húsz éves korába is lú vót!'' 1 Ami a táplálék minőségét illeti, a bölcs öregek — a nép gyógyító emberei, a „tudósok" is közibük tartoznak — károsnak tartják a túl zsíros-húsos étkezést, a falun még mindig uralkodó „magyar konyhát". (Éppen ennek következtében népbetegség a kövérség, a túltápláltság!) Az ő étkezésmódjukra is az jellemző, hogy nehéz ételek helyett könnyen emészthető ételeket esznek. Rámutatnak a két étkezésmód közti különbségre, utóbbi előnyére. „Öreg Szűcs Lajos 100 évet meg négy hónapot élt. Az mindig azt mondta, ű nem vót beteg. Se nem vót kövér, se nem terhelte meg a gyomrát zsíros ételekkel. Még tán disznót se vágott kétszer teljes életébe, mint ahogy itt szokás falun, hogy disznót vágnak. Biztosan többször evett fokhagymával megdörgölt pirítóst, mint húst.'''' — „Sok tejes dógot evett az én nagyapám. Azt mondta, az nem üli meg a gyomrát.'''' — Megkérdeztem egy 73 éves egészséges öregembertől, hogyan él, mit eszik? „Én élem azt a paradicsom levest, almalevest, zöldbab, zöldborsó. Én nem adom ezt a húsér! Az elmúlt télen is három disznót vágtunk, de nem ettem meg belőle két dekát. Már évek óta nem eszek kolbászt. Inkább eszem mást, ami nekem jó. Tej, gyümölcs, zöldfőzelék, ezt élem. Még előfordult már, hogy egy nap kétszer is ettem tejet.'" — Édesapja 83 éves korában halt meg. „Az úgy élt, mint az égi madár." Hát az hogyan él? „Itt is csipeget, meg ott is. Egy kis tejet, kenyeret, ezt-azt. Csak tejen élt, meg kenyéren, egy kis gyümölcsön, dión. A krumplit azt nagyon ette, hajába főtt krumplit." — „Nagyanyám ul hallottam az öreg Feketénérül. Az öreg Feketéñé, hát aszongya, csuda hogy ez még megvan! Az nem főz, nem él úgy, ahogy kéne, mégis jól bírja magát. Az is úgy gyümölccsel élt, meg hideg ételekkel. Olyan elzárkózottan, olyan ősembermódra élt." b) „Előbb-utóbb sírba teszi a korlátlan italozás!" Éppenúgy, ahogy a nagyevőt, a magyar konyhát elítélik a bölcs öregek, szembeszállnak a falun is annyira elterjedt iszákossággal is, mint életet megrövidítő tényezővel. „Hát az ital! Az öreg nagyszüleimtől is mindig azt hallottam, rendes mértékkel, ha használja valaki, hát jó, de méreg az, az előbb-utóbb a sírba teszi, a korlátlan italozás. Az ivó emberek azér többnyire gutaütés, vagy gyomor rák áldozatai. Gyomorfekélye, gyomorbetegsége van, mer sok pájinkát iszik, ez volt a közvélemény. Ez a betegség megölte. Az én nagyszüleim józan emberek vótak, mértékletesek. Ebéd után egy kis pohár bor, több nem. De jó egésségek is vót mindig!" Ő is ezért egészséges öreg korára, mondja. — „Mértékkel jó az ital. Nem dögire, hótt részegre igya magát!" Sok öreg ember még mértékkel sem iszik szeszes italt, hanem gyógyteát, vagy kávét (nem babkávét, hanem malátakávét, pótkávét) fogyaszt. — Az egyik parasztcsaládban hagyományként maradt fenn a bodzatea-ivás. „Nagyanyámnak a nagyapja vót. Ő, a nagyanyám mesélt rut la, hogy a Balog öregapja, az olyan jobbmódi ember vót, de
