Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Oláh Andor: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek" — A magyar népi gerontológia tanulságai
182 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) olyan takarékosan, szegényesen élt. Még disznót se igen vágott, mégis 97 esztendőt élt. Háromszor megnősült, mer mindig meghaltak a feleségei. Má aztán harmadszor nagyon öreg korba, úgy 90 éves korába a harmadik asszonyt vette el. A legfőbb itala vót a bodzatea. Azt mondta mindig, csak igyatok tik is, ez nagyon jó! Akkor nem köhög, akkor nem lesz vérnyomásos, az nem szédül, hogy meg kéne erelni, olyan jó a közérzete, ha azt issza. Nem rummal itta, csak mézet tett bele. Azóta, hogy így nagyanyám ul hallottam, én is megpróbálom. Fenthagyta ezt a családba: Öregapám is mindig ezt itta, aszt 96 esztendeig élt! Nagyon jól bírta magát, jött-ment, jól látott. Aki mindig borral élt, hát íaz] véres ember vót. Azér vót az érvágás is, mer szédült, összeveresedett. Ha nem vágtak volna rajta eret vagy meghalt vóna, vagy megbénult vóna. Vágták az eret ezen az italos embereken fői eg." Egy másik öreg parasztember adatközlőm pótkávét iszik, szeszes italt nem. Hogyan szokott rá? Az első világháborúban Hercegovinában katonáskodott. Egy bosnyák katonabajtársa elvitte egy Mostar melletti faluba, odavalósi volt. „Na, aszongya, ha akarsz gyere, most látsz egy olyan öregembert, amilyet még sose láttál, mer százon felül van! Elevenen tudott járkálni, jó beszélő tehetsége vót, hallott is, látott is. A fő eledele a kecskehús vót, meg a hal. Disznóhúst nem evett soha. Az itala meg kávé. A feketekávé vót neki az itala, aszt mondta. Pótkávé, akkor még a babkávé ritkaságszámba ment. Dacára, hogy vendéglős vót, de italt sose ivott, csak kávét. Hát ez a kis Jónás, hát annak az apja is, az is mindig kávéval élt." — „Kávét inni az nagyon jó, azt mondta az anyám, meg szeretem is." c) „A nagy iga az embert tönkre teszi!" „Mindenki arra vigyázzon, hogy ne emeljen nagyot és meg ne fázzon. Onnan ered oszt sok minden." — „Nagyanyám 90 éves vót mikor meghalt szegény." Mit mondott, mi a hosszú élet titka? „Aki iszogat egy-egy kicsit, nem tisztességes berúgásig, meg jobban kosztolja magát és nem dolgozik olyan nagyon erőseket, akkor mingyán tovább él az ember. Ha agyonra eszi valaki magát, az nem jó." Mi a hosszú élet titka? — kérdem egy 70 éves egészséges embertől. „Azok akik könnyebb életmóddal élnek. A könÿnyebbség az, hogy nem merül bele az erős munkába olyan nagyon. Száz évig élt egy ember, az a Szűcs Lajos, hát asse lehet mondani, hogy nagyon erőltette a dógot. De járt a' mindig dógozni azér, nem szeretett tétlenül se lenni teljesen. Van a Szűcs János bácsi, az is most már 94 vagy 95 éves. Hçit aztán asse vót olyan erős munkás ember, hogy nekiadta vóna magtit a kubikolásnak, vagy aratásnak, ilyen nehéz munkának. Csak így gazdáknál, ott szeretett foglalatoskodni. Egy kis kapálgatás, egy kis pepecselős szőllőmunka. Nem azt a nehéz fizikai munkát végezte. Az uradalomba is kertészbojtár, ilyen segédmunkás vót. Aki erősebben, jobban, erősebben dogozik, az leginkább meg is szokott halni hamarabb. Valamilyen rész felmondja a szolgálatot." Több változatban ilyen kijelentéseket tesznek. Sok példát mondanak arra (sokszor magukat is beleértve), hogy az erős, nehéz munka megrövidíti az életet, megbetegít. „A sok dolog összetört" — mondják. „A nagy iga az embert tönkre teszi!" Az öregnek „össze van a vére törve, meg minden a sok dolog ul", azért fáj mindene. Sokan megbánják fájdalmas, beteg öregségükben, hogy annyit dolgoztak: „Mindig dologba vó unk. Örökké. Én kivált. Amennyit én dolgoztam, nincs Dobozon több asszony, aki annyit dolgozott, mint én. Ippen azír mondják, hogy nem csoda, ha ilyen nyomorík lettem. De én ezt ha tudom, hogy én ilyen leszek, nem dógozok annyit, hogy annyira fáj mindenem, hogy borzasztó! Úgy el vagyok má este sokszor állva, hogy nem bírnék ha így leülök, akkor nem bírnék felállni, annyira fáj mindenem."
