Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Oláh Andor: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek" — A magyar népi gerontológia tanulságai
„EDDIG DOLGOM UTÁN, EZUTÁN HITEM UTÁN ÉLEK" A MAGYAR NÉPI GERONTOLÓGIA TANULSÁGAI* OLÁH ANDOR „Ha beköszönt a hetvenedik év, már tudni kell, a játék mire volt jó, hogy kik a gyűjtők és kik a herék, hogy melyik álom drága, melyik olcsó. Meg kell állni a kaptató felett, ahonnan följebb már nem mutat lábnyom. csak a reménység, csak a képzelet nyit rést az ismerős dolgok megett a nemismert, határtalan határon."' (Bede Anna: A hetvenedik év) „Nem szabad elcsüggedni. Én aszt nem csüggedek semmit. Én bízok." (Fábián Gábor 75 éves tengericsősz. Békés) H úszévig gyűjtöttem Békés megyében a magyar népi orvoslás adatanyagát. Ebből a gyűjtésből különítettem el azokat az adatokat, melyeket egészükben „népi gerontológiá , ,-nak nevezek. Ez a népi gerontológia három részre oszthatóan a következőket foglalja magában: /. „Az öregek teste": mindaz, amit a nép az öreg-kor jellegzetes testi jegyeiként tart számon; külső elváltozások és életműködés változások, valamint az öregkori betegségek. 2. „Az öregek lelke": azok a pszicho-dinamikus változások, melyeket a nép az öregkorra jellemzőnek tart pozitív és negatív értelemben egyaránt. 3. „A hosszú élet titka:" mindaz, amit a hosszú életű emberekről számon tartanak, vagy maguk az igen öreg emberek elmondanak tapasztalataik és hagyományos tudásuk alapján a hosszú életet biztosító materiális és szellemi eszközökről. 1 * A közlemény a szerző egyéni álláspontját tükrözi mindazokban a kérdésekben, ahol az: adatszolgáltatótól kapott adatokat tágabb összefüggésben kívánja bemutatni. Felmerül a kérdés, hogy — a tájszólásban, ízesen formált megállapítások — tulajdonképpen mennyiben térnek el általában az idős emberek szokásos megjegyzéseitől, az egyébként is közismert jótanácsoktól (mértékletesség stb.), és mennyiben alkalmasak a „magyar népi gerontológia" ily szuverén kezelésére. Hasonlóan a szerző egyéni felfogásának és értekező stílusának, metodikájának része az egyszerű adattári jellegű ismertetéseknek a számozott jegyzetekben történő rendkívül merész kiszélesítése földrajzilag, bölcseletileg, művelődéstörténetileg, illetve összehasonlítása. Ugyanezt mondhatjuk el az aktualizáló, illetve pragmatikus szempontokat intonáló megállapításokra is. A rögzített szövegek mint egy letűnő nemzedék mentalitásának, emlékezetének forrásanyaga mégsem tekinthetőek érdekteleneknek. A szerző álláspontjával egyet nem értőknek — hasonlóan más közleményeinkhez — mindig módot adunk a vitára. (A szerk.) 1 Lásd „Öregszik — betegszik! (Magyar népi gerontológia)" címen „Könnyű a szó — nehéz a só. (Békés megye népének szava járása, öregsége, sokféle ragadós nyavalyákban szenvedése.)" című kötetben a Magyar Néprajzi Múzeum Etĥnológiai Adattárában. 12*
