Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Lóránd Klára: Adalékok a fene és az íz nevű betegségek kapcsolatához

170 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) Tehát, mint már jeleztem is a fene a fen; scharfen, wetzen (vö. fogat fen) ige igenévi származéka. A fene eredeti jelentése 'vad, kegyetlen, zabolátlan; ferus, trux'. A régi magyar nyelvben fogát fenő vadállat -*- vadállat jelentésű volt. Az eredetileg a fogait fenő vadállatra vonatkozó melléknévi jelző jelentéstapadással főnévvé önállósult. A fene szót, mint betegség megnevezését nem hozhattuk a finnugor korból. így nem fogadható el az a mitológiai feltételezés sem, hogy a fene volt egy feltételezhető betegségszellem neve. A fene elnevezést az általa jelölt bőrbetegségek szimptómáik alapján vették fel. A fene vadállat rág, eszik, pusztít, akárcsak az általa jellemzett betegség. Hasonlóan a farkas- előtagú betegségnevekhez a különféle rosszindulatú bőrbetegségek pusztító voltát hangsúlyozza. A fenéhez hasonló értelemben szerepel az íz ~ ísz szó szitkozódásokban elsősorban a palóc vidéken és Göcsejben: Egyen meg az íz!, Tépjen szét az íz!, Emésszen meg az íz!, Vigyen el az íz!, Tudja az íz!, Hogy az íz essék a torkába!

6

0 Az íz szájüreg betegsége; fene, rákfene, gyermekeknél a szájpenész.

6

1 A XVI. századból származó Orvosló könyvünk számos receptet közöl: „Fog hús¤nak rothadasarol. az az Iz etelrel." Köztük „Lazlo kyraly orvosságđ''' is szerepel.

63 Egy 1676-ból való feljegyzés két gyógymódot is őriz az ízről: „Iz ellen való orvosság. A timsot főzd meg fele borban, fele etzetben, az isopot, a rutát vesd bele, kenyérhaj alatt főzd meg erősen: mossa a száját vele, a kinek az iz az fogat eszi, Iz ellen való orvosság. Izsopot, rutát, isten fat, ciprost főzz meg borban kenyérhaj alatt jól és azzal mossad a szadat, jó az /j."

6

3 Egy másik XVII. századi feljegyzésben ez áll: „ízről kői nad mez, timsó, giőmbeér ezeket szepen megh kell főzni, szitálni és az izes szájat azzal kői mosni. "

64 Egy XVII—XVIII. századiĤųñÿad megyei kézirat a következőket őrizte meg erről a betegségről: „Belső szai iz rothadása ellen való orvosság. Törj timsót, kék követ, szerecsendió virágot, Fahéjat, szekfüvet, ezeket egybe tévén , ted vaskalánba, hogy megégjen, és törd meg a mosárba: s amennyi por lészen, ezekből annyi nádmézzel elegyítsd őszve és az faidalmas részt szaiban es ve, reggel, nappal is gyakran aval az porral dörsöllye, használ az fene, vagy rákevéstől is használ. Nb. eléb főz fejér borban isopot, zályát és egy kevés égetett timsót is tégy, kenyér haj alatt meg főzvén, mosd evei elébb mindenkor azután az írt orvossággal hintse és dörsöllye a faidalmas megveszett részt."

65 Pápai Páriz 1690-ben megjelent Pax Corporisban így ír: „Ha a Gyermek Szájába Fene rothadás esik. Igen aprón ráspolyozz Szarvas szarvát, és aprón toºrtt Pomagránát héját elegyítvén köºzibe, minden mosás után hintsd, vagy nyomd-bé véle."

6

6 Juhász Máté szerint „A mellÿ gyermeknek Iz eszi a száját" annak gyógyítószerébe többek között „Tsuka-fogat" kell porrá törve tenni. Arra az esetre is ajánl ellenszert, „ha öreg embernek eszi a száját".

6

? Egy Berhidáról származó, a XIX. század első felében használt kéziratos orvosló könyv többek között a következő betegségekről is ír: „Iz eszi a 0

0 Magyar Tájszótár 1893-1896. 6

1 ua. 6

2 Varjas 1943. 118. 6

3 Történelmi Tár 1894. 6

4 Katona L. 1900. 118. 6

5 Győrffy 1935. 80-87 6

6 Pápai-Páriz F. 1759. 399. "«

7 Juhász M. 1773. 69.