Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Lóránd Klára: Adalékok a fene és az íz nevű betegségek kapcsolatához

Lóránd K.: Adalékok a fene és az íz nevű betegségek kapcsolatához 169nevén nevezni.

5

0 A fentebb már idézett hódmezővásárhelyi boszorkányper ráolvasására is támaszkodva Kanđra arra a következtetésre jut, hogy a „keresztény világnézet hatása megszűntette a betegségek önálló uralmát, de a néphit azért még mindig személyeknek képzeli őket. így a fenét asszonynak. A tűz nélküli égés megszemélyesítője ö, ki mint az emberi testen rágódó láthatatlan lény méltán tar tat ék a betegségek legkeményebbikének".

5

l A fene szó eredetének megfejtésére Kállayénál nagyobb nyelvészeti felkészültség és anyag segítségével Budenz is kísérletet tesz: „A fene szónak kissé határozatlan a jelentése a mai magyar nyelvtudatban. Tekintve, 1. hogy mint melléknév vad, kegyetlen állatról vagy ehhez hasonlított emberről használtatik; 2. hogy mint főnév olyanféle betegséget jelöl, mely más nyelvekben is ragadozó, harapós állatról neveztetik (vő. német wolf középlatin lupus, francia loup a rákbetegségről); 3. hogy káromkodásban használva, amikor szintén főnévnek vétetik ezen szó a fészkes, fias attribútumokat kapja; igen valószínű, hogy a fene szó eredetileg valamelyik ragadozó vadállatot, alkalmasint a farkast (canis lupus) jelentett a mostani jelentési ebből kiindulva mind csak hasonlati alkalmazások. Ez ellen az sem szól, hogy a fene melléknévi is lehet, vð. kutyadolog, gaz-ember."

0

2 Budenz a magyar fene szót a finnugor nyelvcsaládból származtatja. A finn penü penikka 'kutyakölök' szóval egyezteti, amelynek lapp, mordvin, cseremisz, zűrjén, votják megfelelőit is kimutatja.

0

3 Beke Ödön szintén azon a nézeten van, hogy a magyar fene és finnugor megfelelői valami kutyaféle ragadozó vadállatot jelentettek eredetileg.

5

4 Berde Károly A magyar nép dermatológiájában Ipolyi mitológiai magyarázatát és az imént ismertetett finnugor nyelvészeti egyeztetést vette át a fene betegséggel kapcsolatban.

5

5 A fene „ősi alakjában élőlény, mégpedig ártó, ami az embert eszi, rágja, elviszi, beléesik stb. Később az ártó személy képe elmosódott s a fene szóval inkább az általa okozott betegséget illették."

5

G „A betegség maga is lehetett személyes, akár test szerint való lény. Régi hitvilágunkban sok ilyet ismerünk. Kétség nem fér hozzá, hogy a fene szó is ilyen fogalmat takar mégpedig minden valószínűség szerint a farkasét."^ Berde ezt a megállapítását arra is alapozza, hogy Magyary-Kossa közlése szerint az inárcsi Farkas család neve a középkorban még Fene.

5

8 Me ieĥ János megcáfolja Budenz szófejtését és Magyary-Kossa állítását is.

5

9 Szerinte a kutya jelentésű finn, lapp, mordvin, cseremisz, zűrjén, votják nyelvi alakok egymásnak szabályos megfelelői ugyan, azonban a magyar fene szó a finnugor szócsaláddal nem függ össze. Álláspontját hangtanilag bizonyítja. Sem az inárcsi, sem más családban nincs egyetlen adat sem arra, hogy ugyanazt az embert Farkasnak és Fenének is hívták volna. Az oklevélben a két név egymás mellett, de nem egymás, helyett szerepel. 5

0 Kálmánv 1893. 236. 5

1 Kanđra 1897. 195. 5

2 Budenz 1873-1881. 539. 5

3 ua. 5

4 Beke 1911. 351-352. 5

5 Berde 1940. 5

0 ua. 193. 5

7 ua. 194. 5

8 Me ieĥ, 1920. 121-124. 5

9 ua. 123.