Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Gémes Balázs: A népi orvoslás kutatás aktuális problémái Magyarországon

16 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 11-12 (1979) Nem célunk itt a nép-fogalom meghatározására törekvő irodalmat felsorolni, csak röviden utalunk néhány munkára. Ortutay Gyula 1955-ben fejti ki részleteiben az axiómaként felfogott gorkiji meghatározást, mely szerint „a népköltészet a dolgozó nép kollektív költészete". Itt találkozunk először a népköltészet alkotóinak kifejezetten osztályszempontú és történeti differenciálásával.

7 Később — 1962-ben — ismét foglalkozik ezzel a kérdéssel.

8 A nép-fogalom történetileg differenciáltabb értelmezését sürgeti 1962-ben Hoffmann Tamás, leszögezvén ugyanakkor azt is, hogy „e feladat megoldására az etnográfia önmagában nem vállalkozhat."

9 Hasonló eredményre jutott Voigt Vilmos is, „A néprajztudomány elméleti-terminológiai kérdései"-ről írva. Megjegyzi „hogy az etnográfiai nép-fogalom definíciója szükségképpen annak a tudományos munkamegosztásnak az eredménye, amelyben a néprajztudományok helyet Jog ainak", és áthidaló javaslatként felveti, hogy a mai társadalmak kutatását a társadalmi ontológia látná el.

1

0 Felvetődött e probléma az 1960-as évek közepének nagy folklorisztikai vitáján, ahol különösen Andrásfalvy Bertalan élezte ki e kérdést.

11 Később Küllős Imola foglalta össze az eddigi álláspontokat. Elismerve Voigt programadásának ésszerűségét, nagyon helyesen rámutatott: hogy „míg e perspektívák valóra válnak, állást kell foglalnunk valamiképp (természetesen inkább a gyakorlati megoldás, mint az elméleti megközelítés igényével)".

1'

1 Szűkebb kutatási területünk — a népi orvoslás — előbbiekben vázolt problémájára visszatérve: a néprajz tárgyának meghatározásából kell kiindulnunk.

1

3 ÿmódon a korábbi etnográfiai nép-fogalmat szélesebben értelmezve, vizsgálatainknak ki kell terjedni a munkásságra is, és a városi lakosság köznapi kultúráját is vizsgálat tárgyává kell tenni. A hagyományos közösséget a lassú, de állandó változás jellemzi. A változásoknak ez a lassú üteme adja a hagyományok statikus voltának látszatát. A népi orvoslás társadalmi-történeti képződmény, ezért problematikáját marxista történetszemlélettel közelítjük meg. Az alábbiakban megkíséreljük felvázolni az orvoslás — ezen belül a népi orvoslás — hipotetikus fejlődésmenetét. 7 Ortutay Gyula, 1955. 8 Ortutay Gyula, 1962. 13-14. 9 Hoffmann Tamás, 1962. 21. 1

0 Voigt Vilmos, 1965/a, 494-495. 1

1 Istvánovits Márton, 1965; Voigt Vilmos, 1965/b; Andrásfalvy Bertalan, 1965. 115. p. 1

2 K ilos Imola, 1977. 132. 1

3 L. erről a legutóbbi szaktudományi felmérés iratanyagában adott definíciót: „A néprajz (etmográfia, etnológia, kulturális ill. szociáłantropołógia) a társadalomtudományoknak az az ága, amelynek tárgya a fejłődés különféle szintjén élő, történetileg kialakult etnoszok (népek és más etnikai kategóriák) társadalmi élete és kultúrája. Vizsgálatai a formációk minden kategóriájára kiterjednek, úgy azonban, hogy a kutatott jelenségek köre változó. A kezdeti fejlődési szakaszokban élő etnoszok (ősközösségek, »prefeudális« vagy korai »feudális«, formációk) esetében a társadalmi és kulturális élet valamennyi aspektusával foglalkozik, míg a feudális és kapitalista rendszerek esetében kutatásai a preindusztriális termelési feltételek között élő osztályokra és rétegekre terjednek ki. Figyelmét itt mindenek előtt a parasztságra fordítja, amely nagymértékű konzervativizmusa, írástalan, szájhagyományozáson alapuló kultúrája miatt különösen kųitúr- és etnosztörténeti szempontból elsőrendű forrásanyagul szolgál a kutatás számára, de nem zárja ki vizsgálatainak köréből a városi (Magyarországon különösen mezővárosi) lakosságot, munkásokat, kézműveseket stb. sem. Az etnikai folyamatok és sajátságok, valamint a köznapi kultúra és életmód kutatása mind a szocialista, mind a kapitalista formációkban változatlanul jelentős feladata". („A néprajztudomány helyzete és eredményei" — Kézirat. Az MTA Néprajzi Kutatócsoport vitaanyaga, 1979.)