Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kóczián Géza: Egyes Solanaceae-fajok pszichotomimetikumként való használata a nép-gyógyászatban
156 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) A boszorkány a tropánvázas alkaloidákat tartalmazó növények segítségével tudott kapcsolatot teremteni természetfölötti segítőjével, az ördöggel. Amikor rontó vagy segítő műveleteit végzi, szintén a növényekből készített szereket használja. A pszichopata embert drasztikus eljárással megrontja. A beteg valamilyen módon pszichotomimetikumot kap, hallucinációs élményeit valóságnak tartja. A beteg hozzátartozói felkeresik a javassszonyt, ebben az esetben ő a rontó boszorkány is, aki megfelelő ajándékért hajlandó a beteget meggyógyítani. Megszünteti a pszichotomimetikum adását, a rontást természetesen másra fogva, látványosan meggyógyítja a beteget. Ha a beteg újabb panaszokkal keresné fel a javassszonyt, akkor már ártalmatlan irracionális eljárásokkal (pl. vízvetés, viaszöntés) is kezelhető a beteg. A beteg-gyógyító kapcsolat kiépült, hiszen súlyos betegségtől szabadította meg a javaassszony. A magyar nyelvterület néhány etnikailag is érdekesebb vidékén végeztünk etnobotanikai és népgyógyászati gyűjtést. Olyan vidékeket kerestünk, ahol a magyar nép más népekkel él együtt. Erdélyben a Kászoni-medencében, Gyimesvölgyében, Kalotaszegen, Máramarosban, itthon pedig Somogy megye néhány délszláv eredetű lakossággal rendelkező községében gyűjtöttünk adatokat [11, 12, 15]. Anyagunk nem teljes, csak a saját gyűjtéseinkből ragadtam ki néhány adatot az előbb elmondottak bizonyítására. Kászonban a Hyoscyamus niger L. az ismert növény. Börénylapi, berenlapi, ördögszemlapi néven ismerik [15]. A megszárított levél füstjét inhalálják fogfájás esetén. Pszichotomimetikumként való használatával mi nem találkoztunk. A gyimesi csángók „étő" növénye a Hyoscyamus niger L. Népi elnevezése belén. Ismerik pszichotomimetikus hatását. Antal Imréñé gyimesközéploki adatközlőnk a következőket mondta erről: „Magja étő. Kicsi lecmka vót a testvérem, .v mikor meg vót száraztatva, s zerge , mint a mák, kikopákodta a megot, megette a leánka, megfeketedett, elbetegedett, meg es halt volna. Eszén kiviŲ vót..." Timárné háromkúti adatközlőnk is megerősítette ezt: „Kislány koromba ettem ilyet, s megzavarodtam." A növény magját szándékos mérgezésre is használták [11]. A Datura stramonium L. is ismeretes Gyimesben, aszmadohánnak hívják. Adatközlőink szerint a románoktól vették át a növény felhasználását. Minimális levélből teát készítenek, és azt adják a bronchitises betegnek. Pszichotomimetikus hatására véletlen mérgezés alkalmával figyeltek fel. Kalotaszegen az Atropa belladonna L. az ismert és felhasznált növény. Pálinkás kivonatát élvezeti szerként fogyasztja a valkói magyar és román lakosság. így kevesebb alkohol szükséges a mámoros állapot eléréséhez. Kocsis Erzsi Pituj valkói adatközlőnk a következőket mondta: „Matraguna... pçđinkába teszik lakodalmakkor, hogy bolonduljanak meg." Tőle hallottuk azt is, hogy Zöld Marcika azzal védekezett, amikor nem ért esténként haza időben, hogy a boszorkány lovagolta meg, és Gyerőmonostor határában ébredt fel. A növényt szándékos mérgezésekre is használták. Bálint Bandik¤ Andrásné, Bálint Erzsébet valkói adatközlőnk a következőket mondta: „Ki az urát nem szereti, matragunát főzzön neki." Somogy megyében a aranyi vendek mérgező növénye a Datura stramonium L. Taranyban is ismerik a Valkón hallott szöveg változatát: „Ki az urát nem szereti, maszlangmagot főzzön neki."
