Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kóczián Géza: Egyes Solanaceae-fajok pszichotomimetikumként való használata a nép-gyógyászatban

Kóczián G.: Egyes Solanaceae-fajok pszichotomime tikianként való használata ... 157 A aranyi vendek eléggé könyörtelenek voltak. Nyugodt lélekkel megölték mákteával a megszült, de nem kívánt csecsemőt. A gyermekgyilkos anyát ma sem vetik meg. A dolgozni nem tudó, hasznot nem hozó öreg teher volt a családnak. Ha nem halt meg természetesen, megpróbálták megmérgezni. Özv. Vida Mihályñé, Ruzsics Anna így beszélt erről: „Hogy a maszlangmagot mögfőzték, és az öregpapának adták. Megitatták vele, hogy ha¡jon mög. Dehát nem sikerült neki a halálozás, mer szögénÿ öreg kihányta azt a maszlanglevet, és így nem sikerült neki a halál, nem halt mög, mögmaradt." Máramaros megyében Hosszúmezőn, Felsőrónán, Rónaszéken, Aknasugatagon végeztünk gyűjtést. A legnagyobb becsben tartott gyógynövényük az Atlopa belladonna L., matraguna, natragulya néven ismerik. Véletlen mérgezésekkor ismerkedtek meg pszichotomimetikus hatásával. A következőket mondta erről Bácsa János rónaszéki adatközlőnk: „Matraguna, megbolondulni tőle. Két napig bolond tőle, szaladgál, mint a hülyeÿ Ezt erősítette meg Trais a Ana született Maró§an Ana rónaszéki román adatközlőnk is: „Matraguna... Itt volt egy öreg lány. Piros bogyója van, ő evett, három napig bolond volt, szaladt, beszélt, mint akinek nincs eszeÿ (A bogyó piros színe az adatközlő pontatlan színmegnevezése.) A felsőrónai ukránok is használják a nadragulyát, de nagy erőt tulajdonítanak a Datura stramoniumnak is. Csumanye zilja a növény neve. Szerintük a disznó pestises megbetegedését lehet kivédeni, ha a növény herbáját a disznó alomja alá rakják. (Csuma pestist, zilja füvet jelent.) Az eddig ismertetett adatokból is látszik, hogy gyűjtési területeink lakossága ismeri a növények mérgező tulajdonságát. Több helyen megfigyelték pszichotomimetikus hatását is, erről világos leírásokat adnak. A növények mégis misztikussá válnak, amint a boszorkány áll velük kapcsolatban. Az Atropa belladonna L. begyűjtése is szertartásosan történik. Kalotaszegen és Máramarosban Szent György éjjelén kell a növényt begyűjteni. Máramarosban a két Szent György, a katolikus és az ortodox közötti idő is megfelelő erre. Mindkét helyen a növényt gyökerestől veszik ki, és védett helyre, a kiskertbe ültetik. Vigyáznak rá, „nehogy a kutya lepisilje", mert akkor elszárad, és nem hoz szerencsét. A boszorkányok is a kiskertjükben tartják a Szent György éjjelén megszerzett növényt. Frányi Péterñé, Bercsa Ilona rónaszéki adatközlőnk szerint a következő módon kell a boszorkánynak a növényt köszöntenie: „Mert ment az öregasszony, ne tessék haragudni, hogy így mutatom, de így mutatta a fenekit minden reggel a matragunának Nem mindegy, hogy milyen céllal viszik a matragunát. Ha gyógyítani, szerencsét csinálni akarnak vele, akkor kedvesek a növényhez, amikor rátalálnak, ha rontást akarnak vele végezni, akkor veszekednek vele. Kocsis Erzsi Pituj valkói adatközlőnk a következőket mondta el a növény begyűjtéséről: „Matraguna ahol vót, meglesték. Román házaknál mindig vót. Szent György éjjelén, s elmentek a lányok, loptak csór in [meztelenül], hogy ne lássa senki, s akkor azt mondta, úgy vigyenek a táncba, mint ahogy némán én viszem el. Megyek, hogy táncolok... Szerencsevirág a háználÿ Az adatközlő elbeszélése szerint tehát párválasztásra használták a növényt. Máramarosban Pankovics Mihályñé, Mokány Erzsébet ukrán anyanyelvű adatközlőnk szerint a következőképp gyűjtik be a növényt: „Szent György napja gazoló nap. Kimentek a mezőre, ott levetkőztek pucérra. Fiatalok is mentek ki. Pálinkát vittek magukkal. Táncoltak pucéron. Hej, gyere Péter, Vasile! Vedd el a lány ónkat! Terítettek le kendőket, pálinkát, tésztát... Körültáncolták. Pálinkát öntöttek a tövére, tésztát rászórták a matragunára. Hazamentek, és akkor vittek haza a matragunábúl.