Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok

142 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) sélte el az esetet: „Idejárt mihozzánk az az ember faluba [látogatóba, beszélgetni]. Hát az uram mögbízott benne, hogy jó embör, és reñdős embör. Mindig olyan boldogtalanų élt a feleségixee. Aztán e gyütt mihozzánk, aztán errü ĥeszegettek. Es azt mondta az én uramnak: —Miska, te aggyá neköm olyant! — Majd, ha eemegyek a szőlőtökbe, akkor adok. [A két szőlő szomszédos.] Nem győzte bevárni, hogy az én uram elmegy, aztán vágott beliile. A mienk mind elpusztút, annak mög mögvan." 4. ábra. Szőlő közé ültetett Helleborus dumetorum Taranyból (eredeti) Fųisz Mihály Korenyás aranyi adatközlőnk védelméül ezt mondta: „Hát ezt a. Kata néni urától, a Papp Miskától, annak az apja meg Három fáról, én meg onnét hoztam. Utóbb azt mondták, hogy loptam. Hiszen ott nincs, jó, hogy megtakarítottam.'''' Tarañÿi adatközlőink azt állították, hogy a növény Háromfáról került hozzájuk. Háromfán (Somogy megye) Basa Dezső kertjében találtunk kisvirágú hunyort (Helleborus dumetorum W. et K., 4. ábra) Basa Dezső humorgyökérnek vagy tályoggyökérnek nevezte. A következőket mondta: „Apám is használta. Csikó-, lóállománnyal adta-vette az ember. A lovakat régen Horvátországĥul, Verőcéről és Klastromról hoztuk. A humorgyökeret hasznáták Bo hón, Ĥereszñÿéñ. Ĥereszñÿéñ Pañđųriçs János értett hozzá. Én Berendiás Istvántól kaptam." Basa Dezső még a következő vásárhelyeket sorolta fel: Letenye, Nagykanizsa, Pécs. Valószínűleg a lókereskedőktől lehetett a növényt beszerezni, a lókupecek terjesztették el használatát. Bélavárra a mi általunk talált növény Taranyból került. Czipóth Józsefñé bélavári adatközlőnk