Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok

Kóczián G. — Szabó I. — Szabó L. Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok ... 141 úgy az ördöggel szövetkező boszorkányt is leleplezi György. Máramarosban a boszorkánykodók ekkor gyűjtik be szertartásosan az Atropa belladonna L. — nadragulya gyökerét, a nép ekkor lesheti meg, hogy ki is a boszorkány. Taranyban (Somogy megye) Szent György hajnalán kell olyan kocsikereket kihajtani a rétre, amely egy évig a csöpögő alatt volt. A kerékre állva lehet meglátni a „legelő" vagy a harmatot gyűjtő boszorkányokat. Azokon a helyeken, ahol gyűjtéseinket végeztük, a begyűjtési időre vonatkozólag nem kaptunk pontos időpontot. Kászonimpérben Balázs D. Dánielné szerint: „Tavasszal és ősszel lehet szedni, gvökerecskék." Bácsa János rónaszéki (Máramaros megye) román adatközlőnk szerint: „Tavasszal kell szedni." Timár György (Pili Gyuri a vérbajos vagy politikus) háromkuti csángó adatközlőnk szerint: „Szénacsinálás előtt kell gyűjteni.'''' A nép ma már csak racionális gyógyításra használja a növényt, így a szertartásos begyűjtésre vonatkozó tudnivalókat adatközlőink nem ismerik. Lehetséges, hogy a tavaszi begyűjtés valamikor Szent György napján történt. Somogy megyében, a két horvátországi községben (Zđala és Gotalovo), Magyarbékáson (Bicaz Chei, Neamt megye), Halász Péterñé szóbeli közlése szerint a moldvai csángó községekben és Micha Markus szóbeli közlése szerint a Felső-Garam vidékén Szlovákiában a hunyort a ház körüli kertben is tartják. Itt a növény mindig kéznél van. Markus közlése szerint a kivájt gyökér helyébe pénzt is tettek. (Ez a szokás ismeretes Máramarosban is, az Atropa belladonna L. — nadragulya gyökere helyére szoktak pénzt tenni, így a növény szerencsét hozott.) A Somogy megyei Tarany községben maradt fent valami kevés a növényhez fűződő hiedelmekből. „Ennek borzasztó a hatása" — mondta Papp (Birkás) Mihályñé született Fülöp Katalin tarañÿi adatközlőnk. Basa Dezső háromfai (Somogy megye) adatközlőnk is hasonlóan nyilatkozott: „Mekkora hatása volt, az őrület!" A somogyi falvakban csak néhány család kertjében található meg a növény, így értékesnek tartották. Érdekes az a tény, hogy Somogyban eddig csak a délszláv eredetű lakosság vagy a velük érintkezésben lévők között találkoztunk a hunyor használatával. Taranyban a Papp (Birkás) család szőlőjében lehetett a növényhez jutni. Eredetéről Papp (Birkás) Mihályñé született Fülöp Katalin a következőket mondta: „Az a farkasgyökér úgy vót, hogy az apósom hegyőr v ót, és látott ilyen-olyan növényöket a szőlőbe, és azt a farkasgyökeret is möglátta. Az a háromfai embör odakerüt az apóshó, Kozma Ferenc vót annak a neve. (Azok is úgy beszétek vendü, mint mink. Törve beszélünk azért magyarñ, hogyha meg is mondjuk, de nem tudunk olyan tiszta szót ejteni, mintha csak egy nyelvet beszélñiñk.) Kérdezi az após tide, hát ez mi? Azt mondta neki a három fai embör, hogy ez a farkasgyökér. Amelik ló bujdos ó kehét nem tudja kiköhögni, a szügyibe köll húzni, és mögmenti a dögtű. Akkor az apósom kért tüle, azt mondta, hogy nem ád. Őnáluk nem vót alma, nálunk meg sok vót, egy mérő almáért adott egy gyökeret neki. Egy csirt. És elųtette az apósom, száz meg száz lovat gyógyított meg Taranyba vele." A gyökeret kérni kellett a tulajdonostól, akkor adtak mindenkinek. „Még a legnagyobb ellenségemnek is adnák" — mondta Fųisz Mihály Korenyás aranyi adatközlőnk. Ha valaki lopta a gyökeret, akkor szerintük a növény elment a helyéről, és többet nem volt szerencse a háznál. így beszélt erről Papp (Birkás) Mihályñé született Fülöp Katalin: „A gyökérbü nem szabadfélrevágni, ami le van üt et ve. Kérni köll, szívesen ád akárki, és akkor el is magyarázza, hogy köll használni. Ha ellopják a gyökeret, akkor elmegy a helirü. Akkor elszárad. Ha valaki kér, adni lőhet szívesen, de úgy lopni, ne lopja el senki. Ha lopják, akkor a hangyái¤k elszárogatják. Meglopom, nem lesz belőle semmi. Akkor nincs hozzá szerencse." (Hasonló szokásról tett említést Micha Markus a Felső-Garam vidékén élő szlovákok között.) Taranyban tanúi voltunk annak, hogy ilyen lopás miatt két család több évtizede haragot tart. Állítólag Fųisz Mihály nem kérte a gyökeret Pappéktól, ezért Pappék növénye „elment a halirű", Fųisz Mihály pedig a Korenyás csúfnevet kapta érte. Papp (Birkás) Mihályñé így me-