Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Markus, Michal: A Kárpát-medence etnobotanikai problémái

-120 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) marabb jön meg a tejük. Igen kedvelt gyógynövény az útifű (Plantago) is. mellkasi fájdalmak ellen, köhögöknek adják, vizével sebet is tisztítanak. Külön csoportban kell tárgyalnunk azokat a gyógynövényeket, amelyeknek ha van is valamilyen drogtartalmuk, gyógyerejük nem ebben, inkább a növény valamilyen mágikus tulajdonságában van. Ilyen mágikus erővel rendelkező gyógynövénynek tartották régebben az orbáncfüvet (Hypericum), amelyet sokfelé Szent János fiivének neveztek. Varázserejének egyik feltétele az volt, hogy Szt. János nap hajnalán kellett szedni. Általában a roszszat távoltartó, varázslatok elleni ereje volt. Ott, ahol a családban beteg volt a gazdaasszony, mindig volt belőle készlete. Ugyanilyen mágikus erejű növénynek tartották az acsalaput is (Petasites). Ez is védte a házat, a családot a járványok, ragályos betegségek, a marhavész ellen. Sok asszony állandóan magánál hordta, volt aki a ruhájába is belevarrta. Ahol a kisbaba nyugtalan volt és nem tudott aludni, az acsalapu főzetéből egy keveset belekevertek az ételébe, megnyugodott és jól aludt. Az ürömről (Artemisia) azt tartották, hogy növeli a férfiak erejét. A jellegzetes kárpáti gyógynövények sorába kell sorolnunk a havasi forrasztófüvet, (Heliantĥemum), amit szlovákul devatorniknak neveztek. A leszedett leveleket kilencszer kellett kifőzni, csak így volt meg a mágikus védő ereje. Elsősorban a havasi pásztorok, baçsák szedték. Az erdei vadaktól és lopás ellen védte a nyájat. Aki itta hűséges maradt élettársához, barátaihoz haláláig. Főzetével az állatokat is gyógyították. A halálosan megsebesült, törött lábú állatokat gyógyították vele. (Innen származhat az elnevezés is.) A gyógynövényre jellemző, hogy csak a magashegyi havasokon nő, ismerik a Déli Kárpátokban, egész a Fehér Kárpátokig (Moravské Valasko). Hasonlóan mágikus kárpáti vadnövény volt a kárpáti pipitér is (Anthemis carpatica). Kamilla-formájú virágával gyógyították a juhokat. A juhász-szállások kolibáját védte a rontás és a villám ellen. A szlovák etnobotanikai adatokból láthatjuk, hogy az itt gyűjtött vadnövényeket régebben (főleg az ínséges esztendőkben) elsősorban az életfenntartás érdekében gyűjtötték. Ezek közül igen sokat ma már csak gyógynövényként tartanak számon, vagy legföljebb a háziállatok számára takarmánynövényként gyűjtik. Ilyen pl. a csalán (Urtica). Igen sok növényt ma már csak gyomnövényszámba vesznek. Vannak azonban növények, amelyek egészen napjainkig megőrizték fontosságukat, így pl. a gombák népszerűsége alig változott. Majdnem ugyanolyan az érdeklődés a gyógynövények iránt is. Az erdei gyümölcsöket a konzervgyárak, a gyógynövényeket pedig a gyógyszeráru-gyárak vásárolják és dolgozzák fel. Szedésük tehát ma is kifizetődő, a falusi lakosság ezen a réven jelentős mellékkeresethez jut. A felsorolt növénynevek szlovák változatából láthatjuk, hogy azok többsége igen archaikus, ősi hangzású, így szláv eredetükhöz nem fér semmi kétség. Valamennyi vadnövény mind földrajzi, mind kultúrbotanikai szempontból beilleszkedik a ktłzépeurópai, kárpáti flórába. 1. A Kárpátok flórájának etnobotanikai vizsgálatát az érdekelt országban a kérdés kutatói nemegyszer egymás tudta nélkül végzik. Igen kívánatos volna ezeket a kutatásokat koordinálva folytatni. A szocialista országok néprajzosainak van egy szervezete: A Nemzetközi Kárpátkutató Bizottság, nemzeti bizottságaikkal ezek elég tevékenyen együttműködnek egymással. Talán ennek keretében lehetne az együttműködést megvalósítani. 2. Igen kívánatos volna az eddigi etnobotanikai kutatások eredményeit országonként egy-egy tanulmány keretében összefoglalni, s ezeket egy közös kiadványban pub-