Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Markus, Michal: A Kárpát-medence etnobotanikai problémái

Markus, M.: A Kárpát-medence etnobotanikai problémái 119 A fentiekben felsorolt növénynevek mind azt bizonyítják, hogy a szlovák pásztorok, favágók, a falusi kismesterek, tehát a nép jórésze egészen a századforduló idejéig igen kiterjedt növényismerettel rendelkezett. Azonban nemcsak a férfiak rendelkeztek etnobotanikai ismeretekkel, hanem az asszonyok is. A szegényebb szlovák asszonyok a nagyobb ünnepek előtt, legtöbbször Mária vagy János napok előtt bejárták az egész határt, és onnan különböző mágikus erővel rendelkező növényeket, ágakat, virágokat hoztak a faluba. Azokat csokrokba kötötték, a templomban megszenteltették, s utána valami ellenszolgáltatás ellenében szétosztogatták a falu lakossága közt. A határban található gyógynövények ismeretére általában idősebb asszonyok vagy férfiak tanították meg a növénygyűjtő asszonyokat. Ezeket szlovák néven: ,,bylinkár"-oknak vagy ,,bylinkárka"-nak nevezték. A kárpáti bércek alatti szlovák falvakban csaknem minden faluban lakott vagy lakik még ma is ilyen növényeket ismerő asszony vagy férfi. Számuk ma már persze állandóan fogy. A híresebb növényismerőket 40—50 kilométer távolságból is felkeresik a betegek. A gyógynövénygyűjtés hagyományaival, a gyógyítás technikájával, külön specialisták foglalkoznak Szlovákiában, részben orvosok, részben néprajzosok. A gyógynövénygyűjtés irányításával, szakkönyvek kiadásával külön erre képesített személyek és intézmények foglalkoznak. A gyógynövénygyűjtés hagyományainak specialistái csaknem minden évben megjelentetnek egy-egy tanulmányt a kutatott problematikából. A szlovák gyógynövénygyűjtők által gyűjtött növények skálája igen tekintélyes. E széles skálából most csak mutatóba sorolok fel egynéhányat. Vannak közöttük általánosan ismert drogtartalmú gyógynövények, akadnak köztük ritkább, inkább csak a hegyvidékre jellemző, tipikus kárpáti gyógynövények. Akadnak közöttük olyanok is, amelyek drogtartalma egészen jelentéktelen, de a nép és maguk a gyűjtők mágikus erőt, különös varázserőt tulajdonítanak nekik. Az általánosan ismertek sorában igen népszerű a menta (Mentha), amit sokan vadon szednek, de sokan a virágoskertjükben is termesztenek. Főzetét gyenge gyomrúak, epe és mellkas fájdalmakra panaszkodó betegek isszák. Leveleivel bőrbetegségeket is gyógyítanak. Népszerűségben vetekszik vele a kakukfü (Thymus) is, amit sokféle betegségre használnak fel, főzetét a nehezen köhögök, mellkasi fájdalmakban szenvedők, izomgörcsökben és vérszegénységben lévők isszák. Akinek szép hosszú a haja, kakukfüves vízzel áztatja és mossa, megakadályozza a hajhullást. A kakukfű jó a beteg háziállatok gyógyítására is. Ugyancsak igen népszerű vadnövény az űröm (Artimesia) is, melynek többféle változatát is ismerik. Főzetét női betegségben szenvedők, belső hasfájdalmak, bélbántalmak, kólika ellen isszák. Csaknem minden házban ismerik a mezei katáng vagy cikória nevét, (Cichorium), főzetével fájós sebeket mosnak, gyökerét kelésekre és égéses sebekre kötik. Nehezen gyógyuló bőrbetegségek ellen is jó. Az idősebb asszonyok igen jó gyógyszernek minősítik a marti-lapu leveleit. Frissen és szárítva gennyes sebekre, megütött testrészekre kötik, főzetét mellkasi és asztmatikus fájdalmakban szenvedők használják. Ha azt akarják, hogy a tehén szép sárga tejet adjon, marti-lapu levelével etetik. Csaknem minden háznál tartanak zsurlófüvet (Eųųise ųrn). Régebben edénymosásra használták, de manapság már csak mint gyógynövényt tartják számon. Sokan szedik, de a legtöbb asszony saját házi kertjébe is ülteti. Elsősorban máj- és epebetegségben szenvedők isszák főzetét, de sokan vértisztító tulajdonsága miatt is igen kedvelik. Csaknem minden háznál megnő a cickafark (Achillea), virágát és leveleit megfőzik, és akinek gyenge a szíve, naponként issza. A betegágyas asszonyoknak is adják, ha-