Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Markus, Michal: A Kárpát-medence etnobotanikai problémái

Markus, M.: A Kárpát-medence etnobotanikai problémái 117 is szívesen gyűjtötték. Úgy vélem, hogy az ilyen gyökérásók hátrahagyott tudását a Kárpát-medencében gondosan fel kellene dolgozni. A gyűjtögetett növényi produktumok sorában igen fontos szerepet játszottak még a vadontermő növények és fák termései, gyümölcsei is. Ott ahol az erdők lombosak voltak, régebben nagy szerepet játszott a bükk (Fagus) és tölgy (Quercus) makk szedése. Az ínséges években a makkot kenyérpótlóként fogyasztották. Igen sok helyen olajat is préseltek belőlük. A feudalizmus idején az uradalmak jobbágyait kötelezték az erdei makk szedésére és annak beszolgáltatására. Böjti időkben a falvak népe több olajat fogyasztott, mint manapság. A makkszedés a Kárpátok csaknem egész területén, ahol lomberdők voltak, a századforduló éveiig is fennmaradt. A XVI. században a szlovák jobbágyok a török ellen harcoló végvári katonaság számára is szedték a makkot, s azt a végvárak kamráiba szolgáltatták be. ínséges esztendőkben szedték a galagonya (Crataegus) apró bogyóit is. Voltak akik nyersen fogyasztották, de legtöbbször megszárították, s ha a családnak tavasz felé már elfogyott a tartaléka, az aszalt galagonyabogyókat megőrölték, s ezzel szaporították a kenyériisztet. Hasonló módon szedték a határban álló vadalma (Malus) és vadkörte (Pirus) termését, az úgynevezett „planki"-kat. A leszedett vadalmát és vadkörtét odahaza a szénába vagy szalmába tették el. Télen aztán elővették, s megaszalva megfőzték. Az így konzervált aszalt vadkörtét és vadalmát a karácsonyesti vacsorán is fogyasztották. Voltak helyek, ahol a vadalmából és vadkörtéből ecetet is csináltak. Az ilyen gyümölcsecet igen jóízűvé tette a savanyú leveseket. Tipikusan a magashegyi bokrok gyümölcse a boróka (Juniperus). Ennek a gyümölcséből készítették és készítik még ma is az igen népszerű „borovicska"-pálinkát. De csináltak a boróka bogyóiból lekvárt is. Aszalt bogyóiból teát főztek, ezzel gyógyították (és gyógyítják) a beteg gyomrúakat. Voltak, akik a boróka bogyóit nyersen is fogyasztották. Az aszalt boróka bogyóit a régebbi szlovák konyhán fűszerként is használták. Idősebb havasi pásztorok a pipadohányba is belekeverték, s úgy szívták az illatos dohányfüstöt. A XIX. század második feléig, amíg a folyók medre nem volt szabályozva, a kiáradt vizekben, főleg az állóvizekben általános volt a súlyom (Trapa natans, kotvica) szedése is. Bozená Nemcova megfigyelése szerint még a XIX. század vége felé is a súlyom a szegényebb családok kedvenc tápláléka volt. Nagy mennyiségben árulták a kisvárosok piacain. Előbb megfőzték, héjától meghántották és úgy fogyasztották — mint ma a főtt krumplit. Édeskés, jó ízére még ma is sokan emlékeznek. Egyes helyeken nyersen is fogyasztották. Ha kifogyott a kenyérnek való liszt, megőrölték, és lisztjéből kenyeret is sütöttek a szegényebb asszonyok. A századforduló éveiben már csak a sertéseket etették vele a zempléni gazdák. Régebben Európa-szerte ismert és fogyasztott étel volt. A tél beállta előtt, de különösen az adventi hetekben az erdőjáró vadászok és madarászok szorgalmasan átkutatták az erdőket. Ahol megtalálták a fákon élősködő fagyöngyöket (Visçum album), annak fehér bogyóit gondosan összeszedték. A madarászok a téli rigó fogására alkalmas lépet csináltak belőle. De voltak akik a piacon mint karácsonyfát helyettesítő asztaldíszt árulták a városi családoknak. A néphit szerint a fagyöngy mágikus erejű szerencse-növény, megvédi az egész családot, a háziállatokat is a boszorkánytól. Aki újév napján megérinti a fagyöngy bogyóját, egész éven át szerencsés lesz. A Vág-mentén az eladó lányok a ĥoroszlán (

Daphne) érett bogyóit gyűjtögették, annak nedvével és festékével pirosították az arcukat. A kisebb lánykák is szorgalmasan látogatták az erdőket, s a sóskafa (Berberis)