Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Aumüller, Stephan: Az etnobotanika jelenlegi helyzete Burgenland területén

-108 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11- 12 (1979) c) A régi magyar szerzők (pl. Beÿtĥe András) „füveskönyv"-eket írtak, ami legalább a régi magyar nyelvhasználatban nemcsak valódi füveket — Gramineaet — jelentett, mert „füvek", mint tágabb fogalom alatt az összes lágyszárú növényeket értették, ellenben a német nyelvhasználatban „Gras" alatt tényleg csak valódi füvek és hasonló egyszikű növények (Monocotyledones) értendők. A többi lágyszárú növény „Kräuter" néven ismert; a kétszikűek (Dicotyledones) osztályába tartoznak. A magyarországi német enklavékben azonban feltűnő alkalmazkodás észlelhető, pl.: Kaposfőn: Distlgras — aszat (Cirsium sp.); Spinngras — borostyán (Hedera helix L.); Saugras — laboda (Atriplex sp.); Szulok: Bittergras — keserűfű (Polygonum sp.); Eisegras — vasfű (Verbena officinalis L.); Bikagras — maszlag (Datura stramonium L.); Szentlászló: Ringelgras — mályva (Malva sp.); Hirschegras — szarvasfű (Dictamnus albus L.); Balsamgras — méñta (Mentha sp.). d) Feljegyeztem néhány előttem ismeretlen népi indikációt is, pl.: Kaposfőn a Fuschpakreidl nevű növényből (tarlófű, S achÿs annua L.) teát főznek lábbetegségek ellen. Nálunk Burgenlandban csak mint „Bienenweide" (méhlegelő) ismeretes. Ugyanezt a növényt Clusius már 1583-ban irta le „Fuss peerkraut" ill. „tiztös fiú" néven Németújvár (Güssing) környékén. Szentlászlón Scorzonera hispanica L. (spanyol pozdor, fekete gyökér) gyökeréből ún. „pempét" (?) főznek tejben és azt csonttörésekre kenik. Hogy mennyire megtévesztő csak szótárak segítségével etimológiai magyarázatokat kitalálni, azt a következő példával tudom illusztrálni: Burgenland déli vidékein a fekete gyökeret (Scorzonera hispanica L.) „Rudwurzl"-nak nevezik. „Rúd" lehetne magyar szó is — persze ékezettel, de a német nyelv nem ékezettel jelöli a hosszú magánhangzókat —, ami felületesen olvasva „Stange"-t vagy „Stab"-ot is jelenthetne. A Stabwurz tényleg hivatalos német növénynév — de már nem fekete gyökeret (Schwarzwurzel) jelent, hanem „üröm"-öt (Artemisia abrotanum L., Eberraute, Stabwurz). Aki azonban a konkrét esetben nem a lágy d-t, hanem a kemény r-t hallja, szóval a „rút" szót keresi a szótárban, az „häßliche Wurzel"-t is csinálhat a növény nevéből. Megtörtént dolog, hogy illetékes helyen a Rudwurzel szóval nem tudtak megbirkózni. Nekem is csak azért sikerült a szó értelmének kibogozása, mert nagyanyám sokszor azt mondta nekem: „Bist scha wieda rudi(ch)?" (Már megint piszkos vagy?) — Itt egy elavult német szóval van dolgunk: Rudwurzel = schmutzige Wurzel. A növény gyökerének sötét, feketés színe van, s ezért a növények szótárában mint Schwarzwurzel szerepel; tehát Rudwurzel = Schwarzwurzel. Két példa a népszokások fejezetéhez: Mike községben esküvőkor rozmaringot dugnak egy almába s azt adják át a papnak. Ennek a magyarázatára azonban már nem voltak képesek az adatközlők. — Ugyanott a boszorkányűzésnek egy előttem ismeretlen formájáról számoltak be. György napja előtt (április 24) „JörginestP'-t hoznak haza. Bizonyosan tüskés növényrészekből összerakott csomó, amit Nagypénteken szentelt tűzben elégetnek. (Burgenlandban az ablakok és konyhabejáratok fölé tüskés vadrózsaágakat szegeznek.) Rák Lőrincné (Pitz Éva, szül. 1916) elmondta, hogy nagyanyja Nagypénteken éber figye-