Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Aumüller, Stephan: Az etnobotanika jelenlegi helyzete Burgenland területén

Aum

iiller, S.: Az etnobotanika jelenlegi helyzete Burgenland területén 107 neve Győr megyében (1. Ányos Lajos, 1911: Ásvány és vidéke, Magyar Nyelvőr 4). A „Mittagsblume" eltorzított magyar neve. — Megemlítendő, hogy a három utolsó esetben a növénynevek két nyelvnek a keverékét képezik. „Tösika" — a magyar „tőziké"-nek (Leucojum vernum L.) német neve Felsőpulyán (Oberpullendorf, Burgenland). Ott a németek és magyarok már nagyon elkeverteñ élnek egymással; Felsőőrön azonban a magyarok nagyon elkülönítve élnek a város egy bizonyos részében. „Königsknecht" — az árvalányhajnak (Stipa pennata L.) a neve Mönchhofban (volt magyar neve Barátudvar). A Fertőzugban ugyan élnek még magyarok is a majorokban, de azok csak árvalányhaj néven ismerik a növényt. A Königsknecht név Burgenland többi tájain nem ismeretes, azonban Höfer-Kronfeld alsó-ausztriai feljegyzése, „Pfingsthaar", talán népszokásra utal. Elképzelhető, hogy a „pünkösdi király" kísérete — testőrsége — talán árvalányhajat viselt a kalapján. E kérdésben talán magyar néprajzosok tudnának rajtunk segíteni. Az elmondott példák eléggé bizonyítják, hogy a népi növénynévkutatásban szükséges a szomszédos nép idegennyelvű növényneveit is tekintetbe venni. Ebből a szemléletből kiindulva Burgenland területén három nyelven gyűjtjük a népi növényneveket. Ezenkívül tervbe vettük, hogy a szomszédos országok határterületein is gyűjtőmunkát fogunk végezni. Tekintetbe jön Nyugat-Dunántúl, Drávaköz, Stájerország és Alsó Ausztria. Hogy 1978-ban Somogy és Baranya megyében is sváb községekben gyűjtöttem, azt annak a kedvező körülménynek köszönhetem, hogy Kóczián Géza főgyógyszerész (Nagyatád) és Dr. Szabó László kandidátus (Pécs) szívesek voltak gyűjtöutamat megszervezni s személyesen is segítségemre lenni. A következő községekben végeztünk terepmunkát: Kaposfő, Mike, Szulok, Somogyhárságy és Szentlászló. Ez az út is jelentékenyen bővítette az etnobotanikai szemléletemet. Néhány szempont, melyek szerint összehasonlítottam a burgenlandi néprajzi adataimat a Somogy és Baranya megyei anyagommal: a) Német népi növényneveink túlsúlyban megegyeznek egymással, pl.: Fuschpakraut, Fuschpakreidl — tarló tisztesfű (S achÿs annua L.); Kotznschwaf — mezei zsurló (Equisetum arvense L.); Kaslawl, Kas awal — mályva (Malva sp.); Kranawitt — boróka (Juniperus communis L.), Neudörflben (volt Lajtaszentmiklós) Kranawittgasse is létezik; Pfaffnkappl — kecskerágó (Euonymus europaeus L.); Ottich — fürtös bodza (Sambucus racemosa L.); Bettlerläus, Bedlaleis — farkasfog (Bidens tripartitus L.); Umurkn — uborka (Cucumis sativus L.). b) Elég gyakoriak azonban a sváboknál (mi burgenlandi németek a frankoknak és bajoroknak a keveréke vagyunk) nálunk ismeretlen nevek is, pl.: Tudele Busche — kakukkszegfű (Lychnis flos cuculi L.), maga a „tudele" vagy „tudalat" melléknévi jelző nálunk Burgenlandban is ismeretes — a jól táplált kisgyermeket nevezik így — ugyanis a növénynek virágcsészéje emlőre emlékeztet; Zichblätter — széles utilapú (Plantago major L.); Muttermuschkatl — margitvirág (Chrysanthemum sp.); Theresiastreißl — őszirózsa (Aster sp.); Hindeserum — tyúkhúr (Stellaria media (L.) Vili.); egyelőre még megmagyarázhatatlan szó;