Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Blázy Árpád—Zalai Károly: A gyógyszertári hálózat fejlődése Zala megyében 1711—1849-ig
64 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 9—10 (1977 jr eladásáig, 1865-ig, mint uradalmi gyógyszertár ismert. 1 8 A gyógyszertárat az uradalom által alkalmazott bérlő (provizor) gyógyszerészek kezelték. E tulajdonformának vizsgálatával és szerepével foglalkozva általánosítható ismérveket nem határozhatunk meg, az egyedi vizsgálat mégis olyan eredménnyel kecsegtet, amely e tulajdonforma értékelését befolyásolhatja. A gyógyszertár fennállása során mindvégig nyilvánosan működött. Forgalmát elsősorban a hatalmas uradalom és Keszthely város gyarapodó polgársága biztosította. A gyógyszertár tiszta jövedelmeit 2/ 3 : 1/ 3 részben az uradalom és az általa alkalmazott bérlő gyógyszerész osztotta el. Ez az összeg a XIX. század harmincas éveiben mintegy 1800, illetve 900 forint volt. Az uradalom részesedését tekintve meg kell állapítanunk, hogy teljes gazdasághoz viszonyítva az évenként mutatkozó uradalmi tiszta jövedelemnek csak elenyésző hányada volt. így a gyógyszertár elsődlegesen nem mint jövedelemforrás, hanem mint az uradalom egészségügyi szükségleteinek kielégítését szolgáló létesítmény működött. Ez az igény a földesúr és jobbágy kapcsolatában jelentkezett. A földesúrnak érdekében állt ilyen intézmény fenntartása, mert a munkaerő kizsákmányolás bizonyos szociális és egészségügyi körülmények javításával tovább fokozható volt. Az így rendelkezésre álló gyógyszer költségen felüli nyereséget is eredményezett, míg ha ezt esetleg távolról szerezték volna be, a költségek nagyfokú emelkedését, ráfizetést eredményezett volna. Ezen érdekek szűntek meg 1848-ban a jobbágyfelszabadítással. Nem is állt érdekében a keszthelyi uradalomnak tovább a gyógyszertár tulajdonának megtartása. 1865-ben el is adták. Külön kell megemlékeznünk a főúri vagy uradalmi házi gyógyszertári formáról is. Bár korszakunkban az eddigi adatok szerint a három megyében ilyen típusú gyógyszertár nem működött, adatok állnak rendelkezésre, hogy Vas megyében a XVI—XVII. század fordulóján a rohonci Batthyány uradalomnak Szalonakon gyógyszerészi kezelésben működő házi gyógyszertára volt. Arra is van adat, hogy a XVII. században Monyorókeréken (ma Eberau, Ausztria) és Sárvárott a Nádasdyak várában is volt uradalmi gyógyszertár. 1 9 A három megye gyógyszertárai tulajdonviszonyainak tekintetében döntő változást a XIX. század első felében látunk. Ez időben már csak polgári tulajdonú gyógyszertárak létesültek. A közölt statisztikai adatokból azt is látnunk kell, hogy a XIX. század első felében nagy fellendülés mutatkozik a gyógyszertári hálózat fejlődésében is. Gazdasági, társadalmi tényezők biztosították az alapot. A gyógyszertárak számának gyarapodásán túl utalnunk kell a gyógyszertár jövedelmezőségének növekedésére is. Ezzel szorosan összefügg a gyógyszerészek társadalmi szerepének és helyzetének változása. Hogy ez csak a XIX. század első felében következett be hazánkban, azt gazdasági, társadalmi gyökereiben kell keresnünk. A gyógyszerésztörténeti szakirodalom nem egységesen határozza meg a gyógyszertár tulajdonviszonyainak formáit. 2 0 Több szerző használja a főúri, kolostorgyógyszertár, mezei patika és egyéb pontatlannak látszó elnevezéseket. Főuraink, földesuraink hatalmas uradalmakat kormányoztak. Az udvar-, katonaés állattartás egészségügyi követelménye indokolta magángyógyszertáraik létrehozá1 8 Koppányi I—Péczely P.—Sági K.: Keszthely. Bp., 1962.; és Z. m. L.—Z. Vm. K. Jgyk. és I. 1800-tól 1 9 Szigetvárÿ Ferenc szíves közlése. 2 0 Szaktörténetünk eddigi feldolgozásai a tulajdonformákat nem határozták meg egzaktul, ezért a számos vegyes értelmezésű irodalmi utalást mellőzöm.
